A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótárának megfogalmazása szerint a giccs a művészetek eszközeit használó, a művészet látszatát keltő, többnyire kereskedelmi természetű és célú alkotás. Egy egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat, kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, a túlzások, a szinesztézia, az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel hat. Jellemző rá az eredetiség és különösség hiánya, a mondanivaló, jelentéstartalom nem-jelenléte. Lételeme a fogyasztás, célja a fogyasztói igények tömeges kielégítése a befogadó érzelmi és gondolati kiszolgáltatottságának kihasználásával.
A Magyar Értelmező Kéziszótárban olvashatjuk, hogy a giccs olcsó hatásokra törekvő, felszínes, érzelgős, gyakran hazug mű.
Fazekas Ildikó, Tornyánszki Éva design- és művészetmenedzserek összeállításában a következő értelmezésekkel találkozhatunk.
A giccs nem mutat egységes megjelenést - épp ellenkezőleg, semelyik másik esztétikai jelenség nem viselkedik ennyire ellentmondásosan és öntörvényűen, ha megpróbáljuk bemutatni. Természetesen időközben túlhaladottá vált számos kritérium, melyek eddig csak a giccsre vonatkoztak - mégpedig a 20. század művészetének köszönhetően.
Több író, kutató is pejoratív „fiókba” helyezi magát a giccset a művészetek világában.
Herman Broch szerint a giccs maga a gonosz, Clement Greenberg szembeállítja a giccset az avantgárddal, úgy tartja, a giccs visszafejlődés.
Umberto Ecco által felállított dogmában definíció az elit kultúrával szemben, állítása szerint a giccs elit kultúrának szeretne látszódni, de nem az. Abraham Moles a giccs formai tulajdonságait elemzi, szerinte a giccs egy magatartás.
Érdemes John McHale brit művész, művészetelméleti szakember, szociológus 3 fő szempontját is górcső alá vonni a giccsről
- szempont - tetszőlegesség, tartósság
- tömeges sokszorosítás és forgalmazás
- A kultúra formáinak gyors terjeszthetősége a multikommunikációs csatornák révén (valamennyi giccs-alkotás feláldozható, helyettesíthető, nincsen egyedi értékük, benső igazságuk, mely alapján egy művészi értékrendszeren belül elhelyezhetőek.
A la femme.hu prezentációja azt állítja, hogy senki sem tudja, honnan ered a giccs szó, bár Németországban és Ausztriában már használták a 19. század végén. Senki nem tudja, pontosan mi a meghatározása, de mindannyian felismerjük, ha giccset látunk: Barbie baba, Walt Disney Bambija, a Mikulás a szupermarketben, Bing Crosby White Christmas dala, uszkárok szalagokkal a bundájukban. Karácsonykor körül vagyunk véve giccsel - olyan elhasználódott klisékkel, amelyek elvesztették ártatlanságukat anélkül, hogy bölcsességgel telítődtek volna.
Több forrás is arra enged következtetni, hogy a giccs valóban egy pejoratív létező aspektus a művészeti kifejezőeszközök tárházában. Hat jellemző minden kutatásomban egyaránt megjelenik. Ezek az alábbiak
- Látszat
- Konzumkultúra
- Eredetiség hiánya
- Felszínes
- Érzelgős
- Eredeti művek másolása
Különös, ironikus, de azért nem kevésbé szembeszökő igazság, hogy a giccs különféle válfajai, a giccs hatalma, a giccsnek minden földrészre kiterjedő szívós uralma, épp a giccs bizonyítja, hogy az esztétikai produkció szerepe semmiképp se mellékes sem a társadalmak, sem az egyén életében. Éppen a giccs bizonyítja, hogy az esztétika „ügye" nem egy távoli, harmadrangú vagy éppen luxuriózusan játékos szférára, hanem az egész emberre, egész életünkre tartozik. Mert ha nem így volna, ha a művészi kifejezés, a művészet világa nem volna lényeges emberi szükséglet és vágy, hogyan lenne lehetséges, hogy az álművészet, a giccs mindenüvé belopóddzék, jelen legyen az intim életben éppúgy, minta közéletben, a férfi és a nő viszonyában éppúgy, minta politikában? Ami az erkölcs szempontjából az emberi viszonylatokban a hazugság, annak felel meg esztétikai viszonylatban a giccs, az esztétikai tevékenységnek az a fajtája, mely hamis pénzt gyárt és hamis pénzzel fizet- olvasható Sinkó Ervin összeállításában.
A giccs tisztázása folytatódik, következő cikkünkben arra keresem a választ, hogy miért olyan gyakori a giccs az életünkben, illetve rossz-e ha az eredeti művekre, alkotásokra akar hasonlítani a másolat? Tartsanak velünk, folytatás következik.
Alább a képzőművészet témakörben állítottam össze egy „giccses” galériát.
Galéria
