A karanténkorszak után végre újfent birtokba vette a Mester Gábor 10x100/6 című tárlatfolyam a Békéscsabai Turisztikai Főpályaudvar váróját (a 10 kiállítás körülbelül 100-100 tárgyat mutat be, és ez a hatodik).
A megnyitó előtt Mester Gábor békéscsabai gyűjtő a mai halandó számára (én), az ollókon kívül megmutatott néhány szinte teljesen ismeretlen eszközt is. Például a dohányvágót, a süvegcukorvágót, egy bizonyos hajvágót, illetve megtekinthettem egy olyan szerszámot is, amellyel a szaloncukor végét vágták el – amikor még nem a robotok gyártották a droidokat.
Elmondta, 46 éve gyűjti a vasból, a fából készült tárgyakat, s mindezzel a gyönyörű, több mint hobbival az egykori főnöke, a Békés Megyei Könyvtár korábbi igazgatója, Lipták Pali bácsi „fertőzte meg”, akinek szintén komoly antik gyűjteménye volt.
„Itt még minden kézimunkában készült – folytatta. – Nincs két egyforma szerszám; 100 éve például rém népszerű volt a Sissi-Ferencz József arcképpel ellátott olló”. (Próbáljuk ezt elképzelni ma egy Torgyán József-Cseh Mária analógiával).
Sós Imre, a BTF „állomásfőnöke” köszöntőjében elmondta, egy igen különös gyűjteményt láthatunk ebben a rohanó világban. „De hova rohanunk?”, tette fel a kardinális kérdést. (Nyilván a válasz senki sem és mindenki tudja.)
Hozzáfűzte: az olló ma is minden családban megtalálható, de egy százesztendős elődjét sajnos össze sem lehet hasonlítani a maiakkal.
„Ezek a tárgyak nem ilyen állapotban kerültek hozzám – mondta Mester Gábor –, jó néhányukon akár egy hetet is dolgoztam, hogy üzemképesek legyenek. Ráadásul le sem lehetett mintázni az egyiket a másikról, hiszen ez mind egytől-egyig egyedi, kisiparos munka. Továbbá bíztatok mindenkit, hogy nyugodtan próbálja ki őket, mert ezek az kellékek nem romlanak el.”
„Vajon Gábor tisztában volt vele, hogy milyen hihetetlen mélységeket feszeget, akkor amikor az ollókat állítja ki? – tette fel megnyitóbeszédében Harangozó Imre néprajzkutató. – Az emberiség egyik legősibb eszköze az olló, és mint ilyen, hozzátartozik a hitvilágunk, a mitológia legmélyebb rétegéhez.”
Azt követően kijelentését egy-két példával alá is támasztotta: az olló elkísér bennünket a születésünk első pillanatától, amikor is elvágják vele a köldökzsinórt, a földi létezésünk utolsó pillanatáig, például már a honfoglaló magyaroknak az egyik leggyakoribb sírmelléklete az olló volt.
Galéria
Többek között elmesélte, nemrégiben egy régész barátja egy ásatáson talált egy középkori ollót, amit rendbe tettek, és hamarosan birkát nyírtak vele.
„Midőn az olló acélból készült – tette hozzá –, védelmezőerőt tulajdonítottak neki, de mivel veszélyes is, mert éles és hegyes, ezért barátok közt nem szokás ollót egymásnak ajándékozni. Az ajtófélfára akasztva azonban távol tartja az ártó-rontó erőket – például ezt még nagymamáinknál láthattuk.”
Hozzátette, amikor ezt a nagyon egyszerű eszközt látjuk/kézbe vesszük, bizony nem is gondolunk arra, hogy milyen hatalmas kulturális holdudvara, a hitvilágban betöltött fontos szerepe van.
„Bízom benne, hogy a mi, mai eszközeinket is majd jó, 100-200 év múlva egy ilyen hasonló kiállításon megcsodálhatják az akkor élők” – fogalmazott.
***
Békéscsabai Turisztikai Főpályaudvar váró (kiállító) terme, Békéscsaba, Gőzmalom tér (kisvonat). Nyitva: 2020. augusztus 9-éig; minden nap 10-17 óra között.
