Egy ilyen muri manapság bizony dupla kényeztetés.
a, Ki tudja, meddig élvezhetjük az élő zene meg- és felfoghatatlan mágiáját.
b, Egy-egy ilyen egyesület szereplése mindig jót tesz a lelkünknek.
A Covid-fátylat a szinte már hazajáró Bujdosó János gitáros által vezetett hármasfogat húzta le. Az FM-rádiókhoz szocializált füleknek (persze itt olyan kevesebb volt, mint több) hihetetlen hosszúnak tűnhetett egy-egy Bujdosó alkotás, ellenben, ha jól érzi magát az ember, az idő csak úgy szalad.
Így is volt. Az egyik kompozíció után megkérdezte a gitáros, hogy vajon milyen hosszú volt az imént hallott mű. Lévén az esemény végig interaktív volt, így repkedtek a megfejtések. Valaki szerint 8 perc, más 10-et mondott, és az állt a legközelebb az igazsághoz, aki 13-at mondott. Ugyanis majd’ 15 perces volt a dolgozat.
Az est folyamán volt egy cover is. Az utolsó leütést követően a közönség szemeibe nézve az volt a kérdés, hogy kitől játszott a csapat. Érkeztek is bőven a megfejtések, egyedül Soós Emőke (bábszínész) tudta a helyes választ, de mivel egy kicsit lámpalázas volt, csak a környezetében suttogta: „Karády”.
Bujdosó Jani nagyon érdekes stílusban nyúlt a hangszeréhez. A megszokott jazz-virtuózokhoz képest annyira nem szaladgáltak az ujjai a gitár nyakán, de mégis egy fekvésben szinte az összes hangot kicsalogatta. Mint a kaszáspók lábai – csak úgy tekeregtek az ujjpercei a húrháló között.
Közben kétirányú párbeszéden alapuló kommunikáció nem állt le. Egy harcos az első sorban az egyik nóta végén azt mondta Janinak, „Úgy játszol, mint Radics Béla!”. Amit a zenész megköszönt. Majd az arc továbblépett:
– Én Siófokon hallottam játszani Radicsot. Te is hallottad őt?
– Persze. (szünet-szünet-szünet) Felvételről.
Bujdosó Radics János – Fotó: behir.hu/Such Tamás