A többgenerációs, telt házas rendezvényen először szó esett az 1849-es orosz megszállásról. Azt követően Ugrai Gábor az 1919-20-as román, végül az 1944-es orosz invázióról mesélt.
– És érdekes – jegyezte meg –, amikor 1919-ben a románok bevonultak, néhány öreg bácsi még emlékezett arra, hogy korábban 1849-ben már járt itt egy hadsereg. Elmondásuk szerint az oroszok nagyon szimpatikusan viselkedtek, mi több, még a nyelvüket is értették. Állítólag egy-két katona erőszakoskodott, de a tisztek megbüntették őket.
Az előadó szerint az igazi felszabadulás 1920. március 29-én történt, amikor az antant rávette a román hadsereget, hogy vonuljanak ki a határokhoz. Nem mellesleg az antant küldöttség egy skót szoknyás férfival érkezett. A tót mamókák biztos rácsodálkoztak, hogy milyen világ ez.
– A szocializmusban úgy tanították – folytatta –, hogy Magyarország felszabadulása 1945. április 4-e volt, amikor a Vörös Hadsereg kiűzte az utolsó német egységet is. Valójában az nem felszabadulás, hanem megszállás volt, hiszen utána kezdődött a kommunista diktatúra.
Hozzáfűzi, Sztálin ukázba adta, „Gyerekek, kell egy dátum, amivel lezárjuk a háborút, és az legyen április 4-e!”. Ugye egy diktatúrában nem lehet azt mondani, hogy „Bocsi, Sztálin elvtárs, még harcolunk!”, mert április közepén még harcoltak hazánkban.
– Számomra Békéscsaba felszabadulásának napja egyértelműen 1919. március 29-ára esett. Olyan lehetett, mint amikor Horthy bevonult Kassára.