– Hogy sikerült a közelmúltban Békéscsabán tartott nyári egyetem? Milyenek voltak a visszajelzések a lovagok részéről?
– Röviden: nagyon jók. Van az a klasszikus mondás, hogy ha kiterítünk egy térképet, és nézegetjük, hol, melyik város van a térképen, de közben a kávéscsészét letesszük, ez a csésze nagyon sokszor Békéscsabára kerül. Az ide érkező lovagok és lovagdámák is elmondták: nem tudták, hogy Békéscsaba ilyen gyönyörű, egyébként is nagyon keveset tudtak Békéscsabáról, mert nem jönnek errefelé. Aki mégis jön, az vagy átutazóban van Erdély felé, vagy Gyulára megy, így aztán kiesünk az országos vérkeringésből. Nagyon sok feladatunk van. Azt a kávéscsészét valahogy el kell húzni onnan a térképről! A nyári egyetem is hozzájárul ahhoz, hogy az a csésze kicsit arrébb kerüljön, hiszen pozitív élményekkel távoztak a lovagok és lovagdámák. Békéscsabaiként, városvédőként nagyon jó volt hallani a pozitív visszajelzéseket. Először mindenkinek azt tűnt fel, hogy milyen zöld a város, de nagyon tetszett nekik az Élővíz-csatorna, és az is, hogy a belvárosban, a Munkácsy Negyedben mennyi minden van. Megjegyezték, hogy rengetegen kerékpároznak Békéscsabán. Emellett tetszettek az ideérkezőknek az előadások is. Érkeztek az országhatáron innen és túl élők is, voltak Erdélyből, a Délvidékről és Felvidékről. Bízom benne, úgy mentek haza innen, hogy arrébb tolják azt a kávéscsészét a térképről, hogy Békéscsaba is rákerüljön, jól látszódjon.
– Mit szóltak a nyári egyetemhez az érdeklődő csabaiak és környékbeliek?
– Ők azt mondták el, hogy bár itt élnek Csabán rég óta, és elég sokat tudnak a városról, mégis kiderült, hogy mennyi mindenről nem hallottak eddig. Mindig megnyugtatom őket, hogy számomra is sok új információ van. Megtudhattak például az István malomról, vagy a katolikus templomról sok olyan érdekességet, ami csabaiként is újdonság volt. Egy fiatal előadó például azt is felvázolta, hogy szerinte mit lehetne oda a négy fal közé betenni. Azzal zárult a nyári egyetem, hogy Ambrus Zoltán tartott nekünk a Csabai Kolbászklub nevében egy előadást. Ott is nagyon sok újdonságot tudtam meg, pedig apósomnál minden évben kolbászt töltünk és disznót vágunk. Persze természetesen a lovagok az elméleti kolbászbemutató után meg is kóstolták a kolbászt, és nagyon ízlett nekik.
– Akik a nyári egyetemre jöttek ők a történelem iránt érdeklődő emberek. Mennyire lehet érdekes egy ilyen előadássorozat azoknak, akik nem ilyen fogékonyak erre?
– Valóban, a lovagok nagy többsége rendelkezett egy bizonyos tudással történelemmel, művészetekkel, egyéb tudományokkal kapcsolatban. Értelemszerű, hogy nekik olyan típusú előadásokat kellett tartani, ami felkeltette az érdeklődésüket. Voltak akadémiai tudományos igényességgel készült előadások, és voltak olyanok is, amelyek – a szó pozitív értelmében – populárisabb. Láttam a résztvevőkön, hogy ez tetszett mindenkinek. Jó volt, amikor egy kis humor belekerült az előadásokba, vagy amikor kézzel meg lehetett fogni dolgokat. Körbeadtak például egy olyan makettet, ami azt mutatta be, hogy képzeli el az előadó az István malmot. Egyébként az összes előadásról videfelvétel készült, és ezt a legnagyobb videomegosztó oldalon meg is lehet majd nézni.
– Volt olyan nap is, amikor nem Békéscsabán, hanem a környéken néztek szét.
– Ezt úgy hívjuk, hogy „látóút”. Ez nagyon jó megfogalmazás, hiszen nemcsak Békéscsabát, hanem a környéket is látniuk kell, hogy átélhessék a csabai életérzést. Tegyük hozzá, hogy megyeszékhely vagyunk, tehát a megyét is képviseljük, sőt ugye a priorátusunk az a Békés vármegyei priorátus így egyben. Egy buszos kiránduláson vettek részt a lovagok, akik megismerkedtek Dobozzal. Ott van egy gyönyörű magtár, ami még romjaiban is nagyon szép az ott található kriptával és templommal. Elmentek Kondorosra a betyárvilággal, a Kondorosi Csárdával ismerkedni, majd átmentek Szabadkígyósra, megnézték a kastélyt, végül a „látóút” lezárásaként kinyitottuk nekik a békéscsabai hősi temetőt. Ott a csabai katonakórházakkal, illetve a hősi temető történetével ismertettem meg őket, és egy koszorút is elhelyeztünk a központi emlékműnél. A buszról leszállva, kettő dolog fogalmazódott meg a lovagokban és lovagdámákban. Az egyik, hogy nagyon elfáradtak. Sok mindent meg lehetett volna még mutatni a megyében, de nem fért volna bele egy napba. A másik, amit kiemeltek, hogy nemcsak Békéscsaba, hanem a környéke is nagyon szép.
– Önt június 28-án Békés vármegye priorjává nevezték ki. Ez mit jelent?
– A lovagrendnek, mint minden szervezetnek, van egy felépítése. A lovagrend élén a kancellár áll, őt Cseke Andrásnak hívják, egyébként ő is itt volt, és ő fogadott bennünket az evangélikus nagytemplomban. Van egy alkancellár, ő Kalotai Árpád, aki szintén itt volt, egyébként sokszor ő a levezető elnöke is egy-egy gyűlésnek, tehát ez a magisztrátus feje. Van egy vezető testület. A lovagrend területi egységekre van felosztva, nemcsak a mai Magyarországon, hanem a Kárpát-medencében, sőt, szerte Európában vannak priorátusok, illetve nagypriorátusok. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye és Békés vármegye egy priorátusba tartozik, összevonva működünk. Most az a megtiszteltetés ért, hogy én lehetek, a Békés vármegyei prior, azaz mondhatni a Békés vármegyében élő lovagok vezetője. Átcsúszik kicsit az országhatáron ez a történet, hiszen Kisiratoson is van egy lovagunk, aki nem a mai Magyarországon lakik, de mégis ide tartozik Békés vármegyéhez. Azt gondolom, hogy nagyon sok lehetőség van ebben a lovagrendben. Azt fogalmaztam meg magamnak – és ez valahol sikerült is a nyári egyetemmel – hogy be kell kerülni a körforgásba. Fontos, hogy még többen tudjanak arról, mit csinálunk mi lovagok, mit csinál egy 21. századi lovag. Szerintem például a hősi temetőnkben nagyon nagy lehetőség van, fontos, hogyan törődünk ezekkel. Szintén fontos lenne a fiatalok megszólítása. Városvédőként tudom, hogy ez minden szervezet egyik legfontosabb feladata, akár pályázatok kiírásával. Vagy lehetnek emlékülések. Fárasztó megszervezni egy-egy ilyet, de megéri, hiszen rengeteg téma van, amiről lehet beszélni Békéscsabán.
– Mit tudhatunk a Békés vármegyei lovagokról? Ma nem az világ van, amikor egyből fel lehet ismerni a lovagokat.
– Mondhatni, olyanok vagyunk, mint a partizánok, nem lehet minket felismerni, hiszen azt a bizonyos kappát és a méltóságjelvényeket csak ünnepi alkalmakor vehetjük fel. Viszont érdemes volna valahogy jobban megjelenni, akár koszorúzások alkalmával. Voltunk már együtt koszorúzni, és azt gondolom, hogy ez a ruha, amit mi hordunk ilyenkor, ez feltűnő. Az emberek odafigyelnek, elkezdenek érdeklődni, így még jobban megismerhetnek minket. Békés vármegyében húsz körül van a tagok száma, de szeretnénk minden évben lovagot avatni. Ha látszik, hogy valaki belefér a lovagi eszmények körébe, akkor figyeljük a tevékenységét, felkérjük. Ha ő ezt elfogadja, akkor várományos lesz belőle, később pedig, egy vizsga letétele után válhat valaki lovaggá vagy lovagdámává.
– Milyen jellegű tevékenységet folytatnak a lovagok?
– Nem kell megijedni, de mindenkit figyelünk, mindenkin ott van a szemünk, a tagság igen színes. A lovagtársaink között van gyógyszerész végzettségű, múzeumban dolgozó, múzeumigazgatója, volt igazgatóhelyettes. Jómagam történelemtanárként vagyok benne, de van művésztanár is. Nem feltétel, hogy valakinek diplomája kell, hogy legyen. Az, aki tesz, vagy tenni akar a magyarságért, aki a hagyományátadásban, a kultúraközvetítésben, vagy akár a művészetekben kiemelkedőt végez itt a megyében, számíthat arra, hogy megkeressük és felkérjük lovagnak. A lovagrendnek nem az a célja, hogy tömegszervezet legyen. Nagyon sok ember alkalmas, de fontos, hogy aki lovag, az tényleg lovag legyen. Tehát tényleg a legjobb a legjobbak között.
– Milyen elképzelések vannak most a priorátussal kapcsolatosan. Mik a következő lépések?
– Igen. Jövő héten lesznek Visegrádon a Palotajátékok, ami ennek a lovagrendnek a nyári egyetem mellett az egyik legfontosabb, vagy legismertebb rendezvénye. Oda mennek a csabai lovagrend tagjai is. Egy hagyományőrző íjász egyesület nevében vesznek részt akár a péntek esti fáklyás felvonuláson, akár a szombati menetben, amikor többszáz lovag és hagyományőrző vonul végig Visegrád főutcáin. Aki teheti, a szombati napra mindenképpen látogasson el, mert ez rendkívül látványos. Amikor csörömpölnek a páncélok, amikor ütik a harci dobokat a szűk kis utcán, és az ember összerezzen, mert olyan ereje van, amikor a zászlók, a különböző priorátusoknak a zászlói a magasba emelkednek, az tényleg egy csodálatos. Az még hátravan, hogy az előző, Békés vármegyei priorral leüljünk és az átadás-átvétel megtörténjen, utána pályázni is szeretnénk majd, és valamelyest jobban jelen lenni Békéscsaba közéletében. Ez a legfontosabb célom.
