Békéscsaba jelentős változáson ment át az elmúlt évtizedek, évszázadok alatt. A 7.Tv a legújabb sorozatában, a Békéscsaba Anno című bejátszásokban igyekszik képet adni arról, milyen volt egykor a település. A sorozat Tuska János fényképgyűjteményből áll, a gyűjtővel – akinek december 5-én 15 órától a Munkácsy Emlékházban nyílik kiállítása 300 régi, csabai képeslapból – a Művészbejáróban beszélgetett Szabó Rita műsorvezető.
– Hogyan kerültek önhöz ezek a régi fotók?
– Ez úgy kezdődött, hogy egy kedves jó barátom, Hankó József kutatta a Wenckheim család történetét. Ennek híre körülbelül 2006 környékén jutott el hozzám. Hankó Józseffel kimentünk a szabadkígyósi Szent Anna kápolnához, ott felfigyeltem a Wenckheim családra, akikről akkor nem sok információt tudtunk. Ezután elkezdtem gyűjteni mindent, ami a Wenckheim családdal kapcsolatos, legyen az akár képeslap, akár egy fotó vagy dokumentum. Akkor a gyűjtésem során felbukkantak békéscsabai dokumentumok, képeslapok is. Ekkor úgy döntöttem, hogy egy párat félreteszek, és gyűjtöm ezeket. Ebből mostanra egy elég nagy gyűjtemény alakult ki.
A régi csabai fotókból álló Békéscsaba Anno sorozat részeit hétköznapokon, a 19 órai és a 20 órai híradó után láthatják a 7. Tv nézői.
– Pontosan hány képből, dokumentumból áll a gyűjtemény?
– Több mint ezer dokumentumom van, és további körülbelül száz dokumentum vár még digitalizálásra. És folyamatosan gyűlik.
– Mi az, ami ezek gyűjtésére inspirálja önt a mai napig?
– A fő inspirációm mindig is a kíváncsiság volt. Ez vitt előre, és még az, hogy hátha egy újabb dokumentumot találok Békéscsabáról, hátha meg tudok menteni még valamit a múltból. Nagyon sok dokumentum sajnos idővel megsemmisült, vagy úgymond eltűnt Békéscsabáról, de van olyan is, ami visszakerül Európa több országából is.
Tuska János a 7.Tv Művészbejárójában beszélt a gyűjteményéről:
– Vannak-e ezek között érdekes képek, feljegyzések, információk a városról, amelyek betekintést nyújtanak az egykori kulisszák mögé?
– Van több ilyen is. Az egyik nagy kedvencem a Nádor szálló belseje. Azt egy kedves ismerősöm közel 40 évig őrizte. Úgy volt, hogy nem adja el, de után elköltöztek Békéscsabáról, és úgy gondolta, hogy nálam jó helyen lesz. Továbbá a jaminai Bohn cserépgyárról is van egy nagyon szép, ritka képeslap, valamint a csabai Luther utcán lévő zsinagógáról is egy ritkaság – ami nagyon fontos a számomra.
– Ahogy a sorozat nevében is benne van, Békéscsaba régi arcát mutatják be a képek. Mik is láthatóak a fotókon a sorozatban?
– Főképpen az ezernyolcszázas évek végétől vannak fotók képeslap formájában a városról. Ezeken nyomon következő Csaba fejlődése, mutatják a képek, hogyan alakult, változott a város, hogyan éltek itt a polgárok.
– A 7.Tv-n egy kis sorozatban összevágva láthatják a nézők a fotókat. Volt-e utómunka a képekkel? Hogyan zajlott a digitalizáció?
– Próbálom úgy digitalizálni a képeket, hogy az eredeti színük megmaradjon. Néha, ha sérülés van, vagy bármi egyéb, nagyobb karc, akkor egy picit módosítok, de csak nagyon kicsit. Általában az eredeti formájában hagyom meg a képeslapot. Meghagyom az eredeti képszéleket is, így megmarad a kép hangulata.
– Mitől lehet érdekes ez a sorozat az itt élők számára? Kinek ajánlja?
– Minden korosztálynak, hiszen látom, hogy egyre több fiatalt is érdekel. A középkorosztály és az idősebbek akár a gyermekkorukat, fiatalkorukat is fel tudják idézni ezek segítségével. Van úgy, hogy amikor sétálok az utcán, megállítanak és megköszönik, hogy feltettem a képeket. Vagy hogyha külföldről jön haza valaki, elmondja, hogy ő vagy a gyermekei is megnézik külföldön ezeket a régi képeket.
– Mit jelent az ön számára Békéscsaba, maga a város, illetve az értékmentés?
– Békéscsabát nagyon szeretem, én itt születtem, lokálpatrióta vagyok. Úgy gondolom, hogy próbálok néha egy kicsit is én is tenni a városért. Szeretek itt élni, az értékmentés pedig tényleg fontos a számomra. Ezek a dokumentumok a jövő nemzedékének is megmaradnak, talán így még jobban tudják majd értékelni a városunkat.
– A fiatalok mennyire fogékonyak az értékmentésre, a hagyományok ápolására?
– Úgy látom, hogy a fiatalok, akik ezeket a képeket megtekintik, akár egy kiállításomon, először meglepődnek. Utána elgondolkodnak, és érdekli őket a város.
– Említette, hogy több visszajelzést is kapott a fotók kapcsán az itt élőktől. Van-e esetleg valamilyen kezdeményezés az ön részéről, amellyel a fiatalabb generációt tudná inspirálni arra, hogy ezt a munkát ők is vigyék tovább?
– Az első és legfontosabb, hogyha tehetik, és kedvük tartja, jöjjenek el egy kiállításomra, tekintsék meg. December 5-től január 18-áig például a Munkácsy Emlékházban lesz kiállításom, amelynek apropója Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulója. Ez is a címe: Békéscsaba 300 képeslapon. Ez az eddigi legnagyobb kiállításom, mert 300 csabai antik képeslapot mutatunk be. Ha tehetik, akkor nézzék meg, és ha kedvük tartja, mentsenek meg akár csak egy dokumentumot is a családból, nagymamától, vagy bárhonnan.
– Számos dokumentum, fénykép van már az ön birtokában. Van-e valami, amire még vágyik, ami még nincs a gyűjteményben?
– Kezemben volt nemrég egy gyönyörű dokumentum, a püspök bevonulása Békéscsabára az 1900-as évek elejéből. Ráadásul nem egy képeslap, hanem egy sokkal nagyobb dokumentum, majdnem A4-es méretű. Ez egy nagy vágyam. Valamint Wenckheim Krisztináról is van egy fotó egyik gyűjtőbarátomnál, aki megígérte, hogy azt egyszer majd megvásárolhatom, de még türelemmel kell lennem.
– Mennyi utánajárást, munkát igényel egy-egy ilyen képes dokumentum beszerzése az ön részéről?
– Naponta általában nyolcszor-tízszer nézem az aukciós oldalakat, figyelem, hogy feltesznek-e békéscsabai dokumentumot. Megnézem az árát, az állapotát, és azt is, hogy tetszik-e. Ha szerencsém van, és sikerül megvásárolnom, akkor nagyon boldog vagyok.
– Mit tapasztal, mennyire vannak szétszórva az országban vagy a világban a békéscsabai feljegyzések, képek?
– Eléggé. A legtöbb békéscsabai Berlinből került vissza, a háború miatt. Továbbá van egy család Spanyolországban, akikkel sokáig tartottam a kapcsolatot, tőlük nagyon sok csabai dokumentum került vissza. Úgy vettem észre, hogy akiktől megvásárolom ezeket az „ereklyéket”, ők is örülnek, hogy ezek visszakerülnek Békéscsabára. Én gyűjtő vagyok, nem kereskedő. Tehát ezeket én egy weboldalon vagy egy kiállításon bemutatom – ők pedig örülnek, hogy jó helyre kerül.
– A 7.Tv Békéscsaba Anno sorozatában az Ön képeiből láthatnak összeállítást a tévénézők. Mit jelent az Ön számára?
– Nagyon megtisztelő, és nagyon örülök neki, hogy így még többen megtekinthetik. Volt már olyan is, hogy könyvbe kértek anyagot tőlem. Úgy érzem, ide is méltó helyre került.
– Az említetteken kívül még tekinthetik meg az érdeklődők az ön gyűjteményét?
– A www.antikfoto.hu oldalon a nap 24 órájába megtekinthető. Amikor pedig kiállításom van, azt megosztom a facebookon is.
