Jelentős sikereket tudhatnak maguk mögött a Kopp Békéscsabai Atlétikai Club sportolói. Tóth Sándor ügyvezető igazgatójával a 7. Tv Aktuális című műsorában Szabó Rita műsorvezető beszélgetett a 2017-es év sikereiről, a sportolókról, valamint az új évről és az új tervekről.
– A 2017-es esztendő valóban nagyon sikeres volt a klub életében. Ön hogyan látja ezt?
– Csodálatosan, fantasztikusan jó évünk volt. Évek óta egyre sikeresebbek vagyunk, de valóban kimondhatjuk, hogy a 2017-es év összességében a legsikeresebb éve volt a békéscsabai atlétikának.
– Ha csak néhány sportolót kiemelünk, Márton Anita, Baji Balázs, Pavuk Tíra, vagy Apáti Bence. Ön mit gondol, minek köszönhető, hogy ilyen sikeresek voltak 2017-ben a sportolók?
– Ez egy hosszú távú nevelési folyamat. Hacsak Baji Balázst említem, 14 évig volt a klubnál. Most már a Honvéd színeiben folytatja a versenyzést, de úgymond mi a világ tetejére neveltük. Ez is fémjelzi, hogy milyen hosszan, hány évig kell foglalkozni egy versenyzővel. Sok-sok ilyen versenyzőt tudnék mondani, akik hosszú távon nevelkedtek nálunk.
– Ha már Balázsnál tartunk, meg kell kérdeznem, hogyan érintette Önöket az ő távozása?
– Nem most kezdődött ez a fölvetés, és való igaz, hogy a versenyzőt kell mindig nézni ebben a kérdésben. Ez mutatja azt, hogy miért kellett őt elengednünk. Nem úgy váltunk el, hogy ő megszűnik békéscsabainak lenni. Ő világéletében békéscsabai marad, itt érte el eddigi legnagyobb sikerét, és mint ahogy mondtam, nem fogja elfelejteni azt a 14 évet, amit itt töltött a klubban.
– A tavalyi atlétikai világbajnokságon mindkét magyarországi érem Békéscsabához köthető. Hogyan emlékszik vissza erre a klub, és milyen érzés az Önök számára?
– Ez fantasztikus érzés volt, különösen a világbajnokság után. Az országos média, és a helyi média is tele volt velük. Nem úgy emlegették, hogy két atlétikai érem született a londoni világbajnokságon, hanem két békéscsabai érem, és ez fantasztikus érzés volt számunkra. Természetesen a versenyt végigélni is külön élmény volt, és csak a messzemenőkig lehet arról beszélni, hogy milyen volt Balázs versenyzése, amikor megszerezte a bronzérmet az utolsó métereken. Világnagyságokat utasított maga mögé, ez egyszerűen nagyon szép volt. Akik közel se értenek hozzá, hogy kikkel futott, még azok számára is csodálatos élmény volt. Anita versenyzése pedig űberelt mindent, hiszen látta mindenki, hogy az ötödik sorozatban elveszítette úgymond a bronzérmet, a hatodik sorozatban viszont nemcsak a harmadik helyre, hanem a második helyre lökte föl magát. Hozzá kell tenni, hogy szakadó eső és alacsony hőmérséklet volt Londonban, Anita versenyzése különösen nagy élmény volt.
– Amikor Anitától megkérdeztük, hogy mi fontos számára egy klubban, ő azt mondta: azért szeret itt Békéscsabán lenni, mert nagyon családias a hangulat, és nagyon odafigyelnek rá. Ön mit gondol erről? Mi az a plusz, amit az Önök klubja a sportolók számára adhat?
– Természetesen ebben igaza volt Anitának. Azt is tudjuk, hogy ezelőtt pár évvel ő elment Szegedre, hiszen Szegedről származik, és visszahívták. Aztán egy éven belül mégis visszatért hozzánk. Sőt, különböző csatornákon keresztül érdeklődött, és nem is merte föltenni nekünk a kérdést, hogy visszajöhetne-e. Ez is mutatja, hogy családias a légkör és szeret itt lenni. Úgy érzem, és úgy tudom, hogy a többi sportoló is ugyanígy érez.
– Ön szerint a szakmai fejlődésen túl mi az, amit még egy klubnak adnia kell egy sportoló részére annak érdekében, hogy valóban 100 százalékot nyújthasson a versenyeken és a pályán?
– Egy kis kerülővel közelíteném meg ezt. Éppen a napokban volt erről szó, és én akkor is kijelentettem, hogy mi a sportolókat nem vesszük, hanem neveljük. A szakembereket nem vesszük, hanem neveljük. És nemcsak neveljük, tanítjuk is. Erre példaként fölhoztam azt, hogy Eperjesi László, Anita edzője is itt szerzett edzői képesítést nálunk. Ha az edző kötődik a klubhoz, a versenyzőt is ideköti. Az edző neveli lokálpatriotizmusra, és talán ez a legfontosabb, hogy akkor tud megtenni Békéscsabáért és a klubért mindent a versenyző, hogyha úgy van nevelve.
– Volt szerencsénk egy kis betekintést nyerni Anita felkészülésébe. Láttuk, hogy gyerekek rohannak oda hozzá, és körülrajongják a sportolót, aki nyilván nagy örömmel fogadta ezt. Önök szerint fontos az, hogy a sportolóik példát mutassanak az utánpótlás számára?
– Szerintem nagyon fontos, ez a legfontosabb. Nálunk a feltételek hál’ istennek olyanok, hogy egy futófolyosón belül minden szakág tudjon egymás mellett készülni. A szakágak, a versenyzők egymás mellett vannak, és természetesen a legkisebb láthatja a legnagyobbat. A nevelési folyamathoz tartozik, hogy mi edzők is fölhívjuk a fiatalok figyelmét arra: nézd csak, ott van ő. Mennyi mindent, hány évet tett azért, hogy ilyen sikeres legyen! Tehát kellenek hozzá az edzők is, hogy fölhívják a figyelmet, és példaként állítsák ezeket a sportolókat a versenyzők elé.
– Akkor mondhatjuk azt, hogy igazából igazi csapatmunka folyik a klubon belül.
– Ez mindenképpen így van, mert még egy olyan világnagyság is, mint Márton Anita, mikor elér odáig, hogy a világ tetejére áll, akkor visszagondol arra, hogyan készült, és hogy kik segítették őt.
– Ha már az utánpótlást említettük, az országos bajnokságon is szép számmal gyűltek az érmek a 2017-es évben. Összesen tavaly itthon és a külföldi versenyeken hány érmet szerzett a klub? A hazai klubok terén hol állunk?
– Talán a végével kezdeném. Merem azt mondani, hogy bármilyen értékmérőket vetünk össze, hazai és nemzetközi eredményességet, a Magyar Atlétikai Szövetségen belül is mi vagyunk a legjobb klub. Ezt nem gólokban és nem pontokban mérik, hanem érmekben és minden más eredményességben. De kijelenthetjük, hogy a legjobbak mi vagyunk. Nagyon nehéz lenne összeszámolni az érmeket. Talán a hazait mondanám. Összesen 57 érmet szereztünk országos bajnokságokon különböző korosztályokban. És ebből 25 aranyérem volt. Tehát ez egy fantasztikus jó idényt jelentett. Nemzetközi eredményességben is elmondhatom, hogy a világversenyeken 4 aranyérmet szereztünk, 2 ezüstöt, és 1 bronzérmet. Világversenyeknek hívjuk az Európa-bajnokságot, Európa-kupát, Junior Európa-bajnokságot, vagy éppen az Universiade-t, ami a a világbajnokságot követte, ahol szintén Baji Balázs megnyerte a 110 méteres gátfutást.
– Mik a tervei a 2018-as évre? Vannak-e kitűzött célok a klub életében?
– Nagyon-nagyon sok feladat áll előttünk. A klubnak vannak olyan rendezvényei, amelyek óriási hagyománnyal rendelkeznek. A legutóbbi most a szilveszteri futógála volt, amit harmincadik alkalommal rendeztük meg. Vagy éppen a 20. Békéscsaba-Arad-Szupermaraton. A klub feladata, hogy ugyanolyan szinten, ugyanolyan módon, vagy éppen ugyanolyan élményt tudjon adni a résztvevőknek, mint eddig, és ez egy óriási feladat. Ezzel öregbíti a klub városunk hírnevét, hisz ezekre a versenyekre szinte mindenki szívesen emlékszik vissza. Tehát ez is egy fontos feladatunk. Eredményességben pedig természetesen meg szeretnénk tartani azt, hogy itthon a legjobbak közé tartozzunk. Nemzetközileg – ha már Balázsról le is kellett mondanunk – szeretnénk a porondon maradni. Március elején Birminghamben, a fedett pályás világbajnokságon Anitának meg kell mutatnia, hogy ő nem véletlenül érte el világbajnoki ezüstérmet. Ugyanúgy várjuk a jó szereplést tőle a fedett pályás Európa-bajnokságon is, ami majd nyáron lesz Berlinben. Hogyha Európa-bajnokságról beszélünk, Anitánál mindenképpen a győzelmi esélyt kell latolgatnunk, és azt is várjuk tőle. De a berlini Európa-bajnokságon ott lesz Kovács Barbara versenyzőnk is, aki Londonban a 20 kilométeres gyaloglásban egyéni csúcsot ért el. Őtőle is szép szereplést várunk. Talán ennyit a felnőttekről. Ezen kívül lesz ifjúsági világbajnokság, lesz ifjúsági olimpia. Itt még pontosan nem tudjuk, hogy kik vesznek részt, de azt biztosan tudjuk, hogy a 2017-es évben ifjúsági olimpiai ezüstérmes Apáti Bencének megvan az esélye, hogy az Európa-bajnokságon, és természetesen utána három hónappal, októberben, Buenos Airesben, az ifjúsági olimpián is jól szerepeljen. Nagyon-nagyon sok feladatunk van, lehetne ezt sokáig sorolni. A hazai és a nemzetközi eredményességen túl 2017-ben 10 válogatott sportolónk volt különböző korosztályokban. Legalább ezt a szintet szeretnénk megtartani, hogy mi ott maradjunk a jó mezőnyben, és jól szerepeljünk.
– Valóban nem fognak unatkozni 2018-ban sem. Visszatérve még kicsit a 2017-es esztendőre, Pavuk Tíra még fair play-díjas is lett, ami ebben az eredmény-centrikus világban nagy szó. Hogyan élte meg a klub ezt az elismerést?
– Igen, ez jó megfogalmazás, hogy eredmény-centrikus a világ, és ez egy erkölcsi elismerés, ami fantasztikus dolog. Természetesen ezért különösen jó érzés volt az edzőjének és az egész klubnak. Jó érzés volt, hogy ismét rólunk, a klubról, és Békéscsabáról szólhatott egy ilyen elismerés. A grossetói Európa-bajnokságon történt, hogy a válogatott társát, miután elesett, megállt és fölsegítette. Ezen az Európa-bajnokságon különben három versenyzőnk volt ott. Tehát ez is a számokhoz tartozik. De visszatérve Tíra jótettére, ez egy nagyon jó dolog volt a klubunknak, városunknak, és persze neki is.
