Sajátos módon kezdődött a beszélgetés, hiszen a kérdező és a kérdezett egy gimnáziumba járt Budapesten, három év eltéréssel, de közös fiatalkori emlékekkel – olvasható a Jókai színház honlapján. Köllő Miklós eredetileg biokémikusnak készült, de végül a színházcsinálás mellett döntött.
Valami újszerű, avantgarde dolgot szeretett volna létrehozni a színház világában, ezért fordult figyelme a szavak nélküli színházi kifejezés, a pantomim művészete felé. Felvételt nyert a Prágai Nemzetközi Koreográfusképzőbe, amely akkor Ladislav Fialka művészeti vezetésével működött. Az iskola elvégzése után hazatérve megalakította a Dominó Pantomim Együttest, amely 26 évig működött Budapesten.
1969-ben a Párizsi Notre Dame című munkáját meghívták a Holland Nemzetközi Színházi Fesztiválra. Az Aczél György irányította kultúrpolitika háromszor tiltotta be az ország első magánszínházának tevékenységét, de külföldi vendégszereplésekre kiengedték. Egy Kanadában forgatott rövidfilmjével díjat nyert Mexikóban, valamint nagydíjat kapott a Cannes-i Fesztiválon, melynek átvételét az akkori politikai helyzet nem tette lehetővé.
A rendező kapcsolata a Békéscsabai Jókai Színházzal Zelei Miklós Situs Inversus című művével kezdődött, Budapesten szerette volna bemutatni a darabot és megtudta, hogy korábban Katkó Ferenc, a Jókai színház színművésze a Szarvasi Víziszínházban felolvasóesten adta elő a művet. Így őt kérte fel a budapesti vendégszereplésre, közös munkájuk annyira sikeres volt, hogy Köllő Miklós később megrendezte Katkóval Békéscsabán Gogol: Egy őrült naplóját. Harmadik Jókai színházbeli rendezése a most bemutatásra került Molnár Ferenc-színmű, a Liliom.
A teljes tudósítás a teátrum oldalán olvasható.
