Köles István Junior elmondta, hogy három fiára a legbüszkébb életében. Pisti egy motoros szaklap szerkesztőként, Kende politológia hallgatóként, Keve általános iskolásként teszi őt boldog és büszke apává. Ismeretségünk révén tegeződtünk.
1. Hogyan képzelsz el egy tökéletes pihenőnapot?
Egy tökéletes pihenőnap a befelé fordulás és a közösségi élet köré fonódik. A közösségbe tartozik a család, a barátok, és az is, hogy a saját belső utazásomat tudjam terelgetni.
2. Milyen foglalkozásokban tudnád elképzelni magad?
/Nevet/ Bármelyikben. Alapképzettségem hajós, de voltam már televíziós szerkesztő, újságíró, vezettem ingatlanirodát. Minden szakmához végzettségek is társulnak. Minden afelé mutatott, hogy média marketinggel kell foglalkoznom. Számomra a színház egy olyan hely, ahol az összes ezzel kapcsolatos tapasztalatomat alkalmazni tudom. Például el tudom képzelni, hogy hogyan kell egy díszletet felépíteni, hogyan kell az adott terepet mérni, mi lehet egy darab belső tartalma. Vagy hogyan kell beszélgetni egy rendezővel, vagy egy színésszel. Mely szituációkban kell empatikusnak, határozottnak, irányítóbbnak lenni. Mindez összeadódik, hogy a színházban tudjak dolgozni. /Nevet/ Nincs olyan munkakör, amit ne látnék át, de talán az alkalmazott matematika meghaladná a képességeimet.
3. Mire vagy a legbüszkébb?
A gyermekeimre vagyok a legbüszkébb. Én úgy látom, ahhoz képest ahol én tartottam az ő korukban, ő sokkal előrébb tartanak. Jó projekteken dolgoznak, jó irányba mutat az életük.
4. Mi hoz ki a sodrodból?
Az inkompetencia. Ha valaki nem ért ahhoz, amit csinál, de vezetni akar. Bár sokat finomodtam és türelmesebben állok az ilyen helyzetekhez, és megpróbálom azt felkutatni az ilyen emberben, hogy mi a belső motivációja. Mi sarkallja őt arra, hogy egy számára kevésbé ismeretes terepen irányítani akar.
5. Milyen értékeket helyezel előtérbe?
Számomra nagyon fontos a közösség. Ebből adódóan előtérbe helyezem a közösségen belüli értékeket. Ennek a közös elvnek a célja pedig az, hogy mindenki egy megbecsült tagnak érezze magát, s egy közös szálon mindenkiért tudjon lenni az egyén és az egyén is a mindenki javát tudja szolgálni. Ugyanakkor nagyra tartom azokat a személyeket is, akik megalkuvás nélkül a saját útjukat járják. Úgy gondolom, hogy a társadalom két szegmense egymás segítségére tud lenni, hiszen akik saját útjukat járják többször kaphatnak segítséget azoktól, akik ezt nem tudták felvállalni, lásd például a művészet.
6. Ki volt a legfontosabb személy a pályád során?
A saját zenekaromban a Kutya vacsorájában a fél Quimby zenekarral játszunk együtt. Zenei értelemben nemcsak a példaképeim, hanem a barátaim is egyben.
7. Mi a legnagyobb kihívás a színházban?
Például az, hogy egy időben néha nagyon ellentmondó igényeknek kell megfelelni. A színház nagyon szubjektív műfaj. Amikor nő a tét, közeledik egy előadás bemutatója, akkor ki tud alakulni a csőlátás, ahol senki sem enged a saját igazából. És tudjuk, hogy a saját szemszögből nézve mindenkinek igaza van, így összehangolni és rendezni a „látásokat” nagy kihívás számomra, de ez a színház szépsége.
8. Mit üzennél pályakezdő önmagadnak?
/Nevet/ Amikor pályát kezdtem, akkor én hajós voltam. S még mindig azt tudnám üzenni magamnak, hogy „tengerre, magyar!”
9. Ha nyernél az ötöslottón, mire költenéd az összeget?
Egészen biztos, hogy egyfelől úgy költeném el, hogy annak legyen valamilyen közösségi haszna, hogy ne csak engem szolgáljon. A másik, amire nagyon sokat áldoznék az egy olyan beruházás lenne, ami a Föld terheit csökkentené. Egyik célom, hogy védjem a bolygónkat.
10. Mi a kedvenc könyved és miért?
Több is van, de Umberto Eco Hat séta a fikció erdejében című könyvét tudom megemlíteni, mégpedig azért, mert egy író „lelki anatómiáját” ebből nagyon meg lehet ismerni.
