Három polgármester, alpolgármesterek, nyolc képviselő-testület és számos bizottság döntéshozatalát segítette a 33 év során korrekt, precíz, szakmai javaslataival. Munkája elismeréséül márciusban Békéscsabai Életműdíjat kapott, ennek kapcsán beszélgettünk költségvetésről, múltról, jelenről és a jövőbeni tervekről. (Régi ismeretségünk okán tegeződünk.)
„Rendkívül sokat köszönhetek a munkatársaimnak”
– Valójában te kicsit a mérleg nyelve vagy: a tervek, álmok megvalósítását illetően szigorúan az adatok, a számok pártján állsz, az egyensúlyt, a kiszámíthatóságot tartod szem előtt.
– Az, hogy több mint harminc évig itt tudtam maradni vezető állásban, szerintem annak köszönhető, hogy mindig a szakmaiság és a korrektség vezetett és vezet. Szakmai alapokon állva, azt képviselve, de korrekt módon igyekeztem hozzáállni az ügyekhez. Ennek az eredménye lehet, hogy ennyi évtizedig viszonylag sokakkal dolgozhattam együtt, a képviselő-testületekben pedig pártállástól függetlenül mindenkivel szót értettem. Talán azért, mert minden helyzetben a megoldásokat kerestem – és általában meg is találtam. Mindig, minden megoldandó ügy fontos számomra, legyen szó 100 ezer forintos tételről, vagy akár 10 milliárdosról. Hangsúlyozom: a költségvetés nem egyemberes dolog, viszont kell hozzá olyan pénzügyi vezető, aki ezeket a folyamatokat tudja. Nem kell benne lennem minden egyes részletben – nagyon jó, megbízható munkatársaim vannak, akik ezt megoldják –, viszont át kell látnom a teljes folyamatot. Rendkívül sokat köszönhetek a kollégáimnak, akiknek a kiválasztásában szinte mindig volt szavam – alapvető szempontom a jó szakmai munka volt.
– A város meghatározó dokumentuma a költségvetés. Nagyvonalakban milyen főbb változásokat kellett lekövetni e tekintetben a 33 év során?
– 1991 óta, mióta itt vagyok, a csabai önkormányzat mindig nagyon jelentős költségvetéssel bírt. 2012 májusáig a kórház is az önkormányzathoz tartozott, ami a költségvetés szempontjából óriási – bár átfutó – tétel volt. 2013 előtt 35 intézmény tartozott hozzánk, majd az általános iskolák és a középiskolák esetében fenntartóváltás történt. Miután a kórház és az iskolák elkerültek tőlünk, nem lett kevesebb a feladat, hiszen az idő tájt nyíltak meg jelentős uniós források. Volt olyan év, hogy a 40 milliárdos költségvetésünk több mint felét a fejlesztések büdzséje tette ki. Jelenleg pedig egy olyan időszakot élünk, amikor a nagyobb fejlesztések már megvalósultak, újak még nem nagyon jöttek, de az önkormányzat működését és fejlődését most is biztosítani kell.
„A lehető legalaposabban igyekszünk előkészíteni a költségvetést”
– Számos egyeztetés előzi meg egy-egy év költségvetésének megszületését. Milyen folyamatok eredményeként készül el, és mi ebben az egészben a te szereped?
– Pontosan tudom, hogy a költségvetés kiemelten fontos a városnak, a polgármesternek, a képviselő-testületnek. Nem értékelem túl a szerepemet, viszont a kollégáimmal a lehető legprecízebben igyekszünk előkészíteni mindent ahhoz, hogy a tények és a számok ismeretében szülessen meg egy-egy év költségvetése. Az, hogy még mindig itt vagyok, a realitásérzékemből is fakad, és abból, hogy nem vagyok szereptévesztésben. A költségvetés előkészítésében veszek részt, szervezek, javaslatokat teszek, a kollégáimmal a döntésekhez igyekszünk precízen előkészíteni mindent. Nyilván egy önkormányzat vezetői nem mennek bele olyan részletekbe, amelyek a büdzsé pontos megalkotásához kellenek, a mi dolgunk, hogy a lényeget eléjük tárjuk. Minden évben először az irányelvek születnek meg a költségvetési koncepcióban. Bár közel tíz éve már a koncepció elkészítése nem kötelező, de mindig az volt az elv, hogy lássa a testület, melyek a prioritások. A koncepció megalkotása után elkészítem az ütemtervet – szinte napra pontosan lebontva, hogy mikor, mi a feladat, honnan, mit és mikorra kell bekérni az osztályoktól, intézményektől, gazdasági társaságoktól. Ezt követik az egyeztetések az önkormányzat vezetőivel. Nyilván a költségvetés folyamatosan alakul: bevételek jöhetnek, kiadási igények jelentkeznek, azokat mérlegelni kell – az előkészítés a pénzügyesek életében két rendkívül intenzív hónapot jelent. Az adott év költségvetésének a készítése ráadásul egybeesik az előző év beszámolójával, ez tehát az intézmények, gazdasági társaságok részéről is nagy odafigyelést igényel. A törvény szerint a költségvetés benyújtás határideje február 15-e, a büdzsé elfogadása pedig a közgyűlés kompetenciája.
„Semmit sem lehet csak letudni vagy megúszni, mindent – a költségvetést is – szívvel-lélekkel kell csinálni”
– A három évtized alatt rengeteget változott, fejlődött a város. Volt-e olyan, ami költségvetési szempontból különösen nagy kihívást jelentett számotokra?
– Nagyon fontos az önkormányzat költségvetésében a bevételi lehetőségek meghatározása, hisz ettől függnek a kiadások is. A bevételeket érdemes egyébként mindig óvatosan tervezni, mert sokkal jobb valamit elosztani, mint visszavonni. Volt egy olyan évünk, amikor a helyi adók bevétele tekintetében messze nem sikerült hozni a tervet. Ilyesmi alapesetben tervezési hiba, vagy objektív dolgok miatt fordulhat elő. Amikor a költségvetésben a kiadások teljesülnek, de a bevételek elmaradnak a tervezettől, akkor ki kell találni olyan megoldást, ami mégis egyensúlyt eredményez, amellyel a költségvetés stabil marad. A javaslatom akkor az volt, hogy abban az évben december 1-jétől állítsuk le a kiadásokat, minden tételt szigorúan nézzünk át, és a következő év elejére ütemezzük át, amit csak lehet. 2023-ban ennek éppen az ellenkezője történt, a tavalyi év igen magas adóbevételeket hozott nemcsak nálunk, hanem országosan minden megyei jogú városban. Most kíváncsian várom, hogy az idei számok hogyan alakulnak majd, ezt folyamatosan figyelni kell.
Szintén változást hozott, amikor két évvel ezelőtt a közétkeztetési feladatok közbeszerzés útján vállalkozóhoz kerültek, és meg kellett szüntetni a gyermekélelmezési intézményt. A döntéshez természetesen nem, de az elvégzendő munkát illetően ehhez is jelentős köze volt a pénzügyi osztálynak, és mindent meg is tettünk azért, hogy rendben menjenek a dolgok. Szintén nagy feladatot adott és ad az önkormányzatnál a pénzügyi területen dolgozóknak a bankváltás. Április 17-étől, szerdától bankot vált az önkormányzat és az általa fenntartott 18 költségvetési szerv. Mivel így döntött a testület, itt is az a feladatunk, hogy a jogszabály szerint lebonyolítva, zökkenőmentesen menjen az átállás és működjön minden. Az egy dolog, hogy egy bizottság, vagy a közgyűlés meghoz egy döntést, amelynek előkészítésében részt vettünk, de a munka nagy része csak azután következik, hiszen sokkal nagyobb munka a végrehajtás. Ismételten hangsúlyozom, hogy ebben mindig több ember munkája van benne! És nagyon fontos az is, hogy semmit sem lehet csak letudni vagy megúszni, mindent – a költségvetést is – szívvel-lélekkel kell csinálni.
„A Békéscsabai Életműdíj a pénzügyesek munkájának az elismerése is”
– 2019-ben, amikor betöltötted a 60. életévedet, a város vezetőitől meglepetésként egy „Örökifjú címet” kaptál, az erről szóló oklevél most is ott van az irodád falán. Márciusban pedig Békéscsabai Életműdíjat kaptál, ami valahol mégiscsak egy szakasz lezárása és egy új szakasz kezdete. Hogyan éled meg mindezt?
– Az önkormányzati kitüntetési rendelet tíz évvel ezelőtt bővült ki az életműdíjjal, amelyben nekem is volt egy kis szerepem. Felvetettük, hogy több fajta szakmai díj van országosan és itt, helyben is, viszont jó lenne egy olyan díj is, amelyet az kaphatna, aki bármely ágazatban jól teljesített, a város érdekében dolgozott. A Békéscsabai Életműdíjat egyébként első alkalommal egy nagyon kedves kollégánk, Csernus István kapta meg. Van egy olyan furcsaság a díjak kapcsán, hogy a jogszabályok alapján a jelöltnek el kell fogadnia a jelölést, amit én nem tartok jónak. Kellemes meglepetést okozni fantasztikus dolog, de így annak is alá kell írnia a jelölés elfogadását, aki aztán nem kap elismerést. Amikor a decemberi közgyűlésen nekem szavazták meg a díjat, már akkor megfogalmaztam, hogy nagy megtiszteltetés és nagy hála azoknak, akik gondoltak rám, akik erre érdemesnek tartottak. Azonban meg vagyok győződve arról, hogy életműdíjat nagyon sokan megérdemelnének, akik hosszabb időn át jól és tisztességgel végzik a munkájukat. Legyen szó egy szorgalmas áruházi pénztárosról, óvodai dadusról vagy bárki másról.
Másik kérdés, hogy mi is az az életmű? Karikó Katalin tudós például felfedezett valamit – én nem. Nekem az az életművem, hogy az önkormányzatnál dolgoztam, a pénzügyi osztályt irányítottam, számos esetben adtam megoldási javaslatokat. Szigorú vezető vagyok, a feladatok megoldása az első, de a közösség ugyanúgy fontos a számomra. Egy nagyon kedves gazdasági vezető fogalmazta meg a díj kapcsán, hogy általam a pénzügyi területen dolgozók is úgy érzik, hogy elismerték a munkájukat. Én szintén azt gondolom, a Békéscsabai Életműdíj a pénzügyesek munkájának az elismerése is.
„65 évesen eljön az ideje, hogy felálljak, és büszkén sétáljak majd ki a hivatalból”
– Ahogy mindig, most is büszkén vállalod a korodat: idén leszel 65 éves. Hogyan tovább?
– Erre még nincs kiforrott tervem – ami nem jellemző rám. Annyi bizonyos, hogy rövidesen egy új életszakasz kezdődik, mert nyugdíjba megyek. Többen is megkérdezték, hogy biztosan el akarok-e menni. Én úgy gondolom, hálásnak kell lennem azért, hogy ezt az életkort ilyen jó állapotban élem meg. Ezt értékelni kell, és meg kell adni magamnak a lehetőséget, hogy ezt követően egy másféle aktív életszakasz jöjjön. Meggyőződésem, hogy megfelelő fizikai és szellemi állapotban kell abbahagyni a munkát. Ma is teljesen átlátok mindent és ez így lesz a hivatalban töltött utolsó pillanatig. Azonban úgy érzem, 65 évesen eljön az ideje, hogy felálljak, és büszkén sétáljak majd ki a hivatalból, ahol az életem több mint felében dolgoztam. Így lehet, hogy majd a kollégáim eszébe jut egy-egy kérdés kapcsán: mit csinálna most a Tarné? Pontosan nem tudom még, mi lesz folytatás, de van közel 40 éve egy férjem (Tar László), aki golfversenyzőként járja Európát, és mellesleg ügyvetetőként költségvetési és étkezési programokat működtet. Megkérdeztem a férjemet, hogy meddig szeretne még dolgozni és meddig akar golfversenyző lenni. Mindkettő tekintetében azt mondta, hogy amíg csak bír, az élete végéig. A golfot illetően sokszor elkísérem majd, ismerem a szabályokat, ütögetek is, de nekem elég ez és a kísérő szerep. A férjem a mai napig mindig győzni akar, megvan benne a versenyszellem. Rengeteg sportot nézünk a tévében is, és egyetértünk abban, hogy meg kell halni a pályán. Mindegy, ha kikap valaki, ha teljesen odatette magát. Bennem versenyszellem nincs, viszont szívesen tartok vele, ahová csak megy…
