– A Békés Banda és a könyvtár együttműködése több évtizedre nyúlik vissza – jegyzi meg Juhász Zoltán az előadás intrójában, hozzátéve, a zenekar a nap folyamán már elegánsan bemelegített, hiszen délelőtt két alkalommal is, összesen háromszáz általános iskolás diák előtt játszott. Majd az intézmény igazgatója megkéri Csepregi András bőgőst, hogy pengesse meg a hangszerét, aki válaszul egy üres E húr brummogásával melengeti meg a jelenlévők szívét, lelkét.

Balázs, Helga és Bandi – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A hangverseny előtt Szokolay Dongó Balázs elmondja, a zenekar már a kezdeti fázisában játszott Bartók Béla Békés megyei zenei gyűjtéséből. Közben a drága Barbócz Sanyi pírmás halálát követően – aki óriási űrt hagyott maga után – egy ideig szüneteltették a felállást. A korábbi közös muzsikálás azonban annyira összekovácsolta a régi barátokat, hogy néhány éve, Békés Banda Zenei Műhely néven újra összeálltak.
A régiek közül rajta kívül Csepregi András, Nagy Gabi brácsás, valamint Sanyi tanítványai: Debreczeni-Kis Helga citerás és az olykor a be-beugró Schäfer Szilveszter prímás alkotják, az elmondása szerint szabad csapatot. Bartók mellett Helga saját kompozícióit is megszólaltatják, amit Balázs tudományosan népzenei ihletésű improvizatív kamarazeneként interpretál.
Helga elmeséli, hol a szomorú, hol a vidám dolgok, azaz az aktuális hangulata inspirálja a dalszerzést.
Ahogy a népzene is sokszor szépen szomorú; és akkor azt is ideírhatnánk, hogy harsányan vidám.
***
Csepregi András – nagybőgő, Debreczeni-Kis Helga – nek, citera, Nagy Gábor – brácsák, bőrduda, Szokolay Dongó Balázs – furulyák, tárogató, szaxofon, bőrduda.
