– Az első elképzelés szerint a Pupa Trupa muzsikált volna, és titokban a koncert után, amolyan háttérzenét szerettünk volna szolgáltatni a Kispipával – mondja Schäfer Szilveszter, a Pupa és a Pipa prímása – de miután az egyikünk megbetegedett, előkaptuk a B-verzét.
– Noha nem nehéz kitalálni, de honnan a név? – kérdezem Szilvesztertől.
– A 2018-as alakulásunkkor – akkor még nem volt cimbalmosunk – négyünkből hárman ugyanabban az utcában nőttünk fel, ahol a Kispipa kocsma üzemel. Ebből kifolyólag úton-útfélen belebotlottunk ebbe a remek kulturális intézménybe.
– A presszótól jár nektek ezért csokoládé?
– Biztos, hogy fizetnének, ha játszanánk náluk, csak most a Covid miatt ez nem igazán kivitelezhető. Ugyanis egy koncert zenés-táncos mulatságként kategorizálható, így kell a védettségi igazolvány, ami azonban nem minden törzsvendégnek van.
– Az élő zene hangai útján terjed a vírus?
– Ha csak a rádióra táncolnak az emberek, akkor nem kell védettségi, de ha mondjuk egy DJ piszkálja a zenét, akkor már igen.
– Alapvetően a csapat régi harcostársakból áll.
– Igen, Pataj Petivel és Gera Gabival már 2000 óta zenélünk a Pravóban; három éve pipázunk. Majd a vírus miatt sokáig nem léphettünk fel, mindenesetre nagyon ráértünk gyakorolni, így tökre összecsiszolódtunk.
Galéria
– Nehéz beskatulyázni a rém eklektikus muzsikátokat.
– Peti a jazz, Gabi a balkán, Csabi a cigány muzsika, az öcsém és én pedig a népzenei hatásokat építjük az összhangzásba.
– Kár, hogy egyedül csak te énekelsz.
– Általában akkor szoktam, ha jó kedvem van.
– Ha zenélsz, mindig jó kedvű vagy.
– Általában igen.
***
Gera Gábor – harmonika; Pataj Péter – bőgő; Schäfer Márton – brácsa, Schäfer Szilveszter – hegedű és Sztojka Csaba – cimbalom.
