Tasnádi István Szibériai Csárdása az első világháborúban orosz hadifogságba esett magyar katonák tragédiáját írja le. A történet szerint amikor a műveltnek mondható táborparancsnok megtudja, hogy Müller Áron az ő táborában raboskodik, megkéri őt és csapatát, hogy játsza el az akkoriban népszerű és befutott Csárdás Királynőt. A magyar katonák szabadsága azon múlt, hogy mennyire sikerül jól előadniuk a darabot.
– A darab aktualitása abban rejlik, hogy egy nagy küzdelemről szól, hiszen bezártságban volt részünk az elmúlt időszakban. Emellett mégiscsak próbáljuk egy kis derűvel előadni a művet – mondta el Lábodi Ádám, a József Attila Színház tagja. Hozzátette: az előadásban felcsendülnek Kálmán Imre ikonikus dalai, amelyeket szinte mindenki ismer.
A társulat tagjai úgy vélik: a Szibériai Csárdás nem csak a zenék miatt szórakoztató, hanem azért is, mert Tasnádi István nagyon jó érzékkel nyúlt a történethez. Nem a háború borzalmait akarta előtérbe helyezni, hanem egy olyan mentalitást akart bemutatni, amely a magyarokra jellemző.
– Izgalmas, szellemes történetről van szó, hiszen maga az a tény, hogy férfiaknak kell női szerepet játszani, tábori körülmények között, egy ilyen színes operettben, az egy nagyon bájos történet – mondta el Hargitai Iván, a Szibériai Csárdás rendezője.
Kiemelte, hogy egy ilyen darabnál nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy milyenek a körülmények. Ebben az esetben az, hogy a darab egy borzasztó hadifogolytáborban játszódik, ezt pedig a nézőknek is igyekeztek átadni.
