Szente Béla: Most online éri el közösségeit és közönségét a Csabagyöngye

2020. április 8. 16:36 | Mikóczy Erika

Szente Bélával, a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatójával a 7.Tv Aktuális című műsorában az intézmény közösségi felelősségvállalásáról beszélgetett Tóth Bianka Nóra műsorvezető.

– A Csabagyöngyében nemrég még gőzerővel készültek a tavaszi fesztiválra, majd néhány nappal a kezdés előtt betiltották a rendezvényeket. Hogyan reagált a döntésre az intézmény?

 

Azok elég nehéz napok voltak. Hiszen addigra közel 40 rendezvényt szerveztünk már le, ezek lemondása is sok feladatot jelentett. Ami talán még ennél is nehezebb volt, hogy vissza kellett volna fizetnünk a jegyek árát, de mivel néhány nap múlva be kellett zárnunk, ezért sajnos ezt még nem tudtuk teljesíteni.

 

 

– Hogyan vállal most szerepet az intézmény Békéscsaba életében? Hogy alakultak át?

 

Ez egy furcsánál is furcsább helyzet. Mert úgy kell a kulturális szolgáltatásainkat valamilyen szinten biztosítani, hogy nem találkozunk a látogatóinkkal, nem találkozunk a közönségünkkel. Amikor kiderült a veszélyhelyzettel kapcsolatos intézkedések mikéntje, akkor a kulturális életben először is felvetődtek azok a problémák, hogy a művészeknek – elsősorban azoknak, akiknek nincs munkaviszonyuk, tehát vállalkozóként dolgoznak elég nehéz időszak következnek majd. Ez bennünket konkrétan abból a szempontból nem érint, hogy az elmaradó rendezvényekért nem kell kifizetnünk azokat az összegeket, amelyekbe ezek a rendezvények kerültek volna. De tulajdonképpen nekünk valamifajta szolgáltatást ebben az időszakban is nyújtani kell. Mivel nincsenek események, van lehetőség arra, hogy az intézményen belül bizonyos munkálatok folytatódjanak. Gondolok itt takarításra, karbantartásra. De van egy másik oldal is, hogy most már nem engedélyezhetjük azt, hogy egy munkát több ember végezzen, csak olyat, amikor egy helyiségben egy ember dolgozik. Ilyen is van azért bőven, mert a hangszórókat ki kell takarítani, a különböző technikai berendezéseknek a karbantartását el kell végezni.

 

– Igen gyorsan át kellett állni.  Azóta már kialakult valamiféle rendszer?

 

Természetesen. A technikai munkatársaink bent az intézményben végzik zárt kapuk mögött ezeket a feladatokat. De elindítottunk egy másik projektet is, ezt a segítőkészség, a kényszerűség hozta: hozzákezdtünk maszkot gyártani, egy 12 fős stáb, amiben munkatársaink, varrni tudó kolleganők vannak. Van egy kollegánk, aki a szállítási munkákat végzi. Néhány kézműves közösségünkből is csatlakoztak ügyes kezű asszonyok, és maszkokat gyártunk. A szabástól a varráson keresztül mindent saját magunk készítünk. Az Agóra teremben van berendezve a varroda. Kellő távolságokat tudunk biztosítani a varrógépek között. Illetve van, aki otthon, a saját gépénél tudja ezt a munkát végezni. Éppen múlt pénteken tudtunk átadni 380 darab maszkot, ez volt a munkánk első eredménye. 200-at átadtunk egy cégnek, aki alapanyaggal segített bennünket, és az egyik mentővállalkozás is kapott 100 darabot. Ez folytatódik, a többiek pedig, elsősorban a szakmai munkatársak, otthoni munkavégzést folytatnak. Az üzemeltetés és a gazdasági vonal is részben otthoni munkavégzéssel, részben pedig a kifizetések miatt a helyszínen dolgozik.

 

– Mindezzel párhuzamosan pedig a közösségi oldalakon is pezseg az élet. Élő bejelentkezéseket láthatunk. CSAKK-meséket, valamint Karantén-színházat. Mit lehet ezekről elmondani?

 

Ez az otthoni munkavégzés vállalkozási része. Mi első lépésként fölmértük, hogy milyen közösségi médiához kapcsolódó lehetőségeink vannak. Mi is döbbenten álltunk a dolog előtt, de most körülbelül 130 körüli közösség dolgozik az intézményegységeinkben, 130 közösséggel vagyunk munkakapcsolatban. Ennek az egyharmada, tehát körülbelül 40-42 közösség rendelkezik Facebook csoport, vagy Facebook oldal lehetőséggel. Ehhez jönnek még azok, amelyeket maga az intézmény is csinál. Hiszen minden kisházunkban, és a központi intézményben is van egy külön Facebook oldal. Megközelítette a lehetőség az 50 Facebook oldalt vagy csoportot, ami egy jelentős szám. Természetesen ebből nem működik minden, és nem mindenhez tud az intézmény érdemben hozzányúlni. Ezek között jelentős mennyiségű zárt csoport van, akiket a moderátorokon keresztül tudunk megközelíteni, és úgy tudjuk az információt átadni. Illetve természetesen van a központi Facebook oldalunk, ami múlt héten lépte át a 18 000-es kedvelői számot. Én azt hiszem, hogy ez a magyar közművelődési intézmények között az egyik legmagasabb szám. Tehát a központi oldalon keresztül nagyon széles kört tudunk megszólítani, akik egyébként esetleg nem békéscsabaiak, vagy nincs közvetlen kapcsolatuk az intézménnyel. Amikor ezt fölmértük, utána megnéztük, hogy milyen úton-módon tudunk ezeken az oldalakon, csoportokban dolgozni. És természetesen azok a kollegák, akik egy adott közösségnek a gondozásával foglalkoznak, ha a csoportnak van Facebook oldala, azon keresztül próbálnak kapcsolatot tartani a közösségekkel. Ha pedig nincs önálló oldala a közösségnek, akkor pedig a központi oldalon keresztül. Természetesen ennek százezer módja van, és viszonylag bonyolult hálózati munkát igényel. De én azt hiszem, hogy azok a számok, amelyeket sikerült az elmúlt napokban elérnünk, azok magukért beszélnek. Csak példaként elmondom, hogy a Meseház egy kis intézmény, ami tulajdonképpen egy viszonylag szűk szegmensben dolgozik. A veszélyhelyzet bejelentése óta közel 35 000-es elérésszámot tudott produkálni 27 bejegyzéssel. Ezek között a legmagasabb látogatottsága egy rajzpályázatnak volt, ahol egy 8 200-as elérést tudtak felmutatni. És ami nagyon érdekes még, hogy ebből a közel 35 000-ből 5 000 aktív dolog van. De hogyha a meséket nézzük, bizonyára sokan találkoztak azzal, hogy van két új figurája, új munkatársa az intézményünknek, Csabi és Gyöngyi. Ők két manó. Mi úgy terveztük, hogy gyereknapon fogjuk őket bemutatni, de az élet úgy hozta, hogy más módon kerültek a köztudatba. Ők a hallgatói a CSAKK-meséknek, amelyből már négy részt bemutatattunk. Ott több mint 17 000 letöltés történt a négy meséből. Én azt hiszem, hogy ez nagyon jelentős szám, és biztos, hogy nemcsak békéscsabaiak voltak azok, akik Kerepeczki Nórinak a mesemondását élvezhették.

 

– Ezzel elég tág korosztályt felölelhet a Csabagyöngye kínálata. Mik a tapasztalatok? Mire van leginkább igény?

 

Ez érdekes. Ehhez a Csabi és Gyöngyi projekthez tartozik még azért egy pár dolog. Elindítottunk egy interaktív családi kalandjátékot, ami a játszóházainkat helyettesíti. Különböző feladatokat kell megoldani, és olyanokat igyekszünk adni, hogy ne csak a gyermek üljön a gép előtt, hanem szülővel együtt oldják meg ezeket a feladatokat. Több, mint 10 000 volt az elérése ennek a kalandjátéknak. Hozzáteszem: nagyon kell arra figyelni, ne arra biztassuk az embereket, hogy a képernyő előtt üljenek, hanem próbáljuk aktivizálni őket. Úgyhogy létrehoztuk a Csabagyöngye Online Kézművesházat is, ami otthon elkészíthető ötleteket, dolgokat próbál meg hetente egyszer-kétszer a közönség elé bocsátani. Van tíz kézműves csoportunk, elsősorban a kézműves csoportjaink tagságára gondoltunk akkor, amikor ezt elindítottuk. De úgy néz ki, hogy ennél azért nagyobb az érdeklődés. Kifejezetten olyan dolgokat próbálunk föltenni, amihez nem kell elmenni az üzletbe bármit vásárolni, hanem valószínű, hogy az alapanyagok otthon is megtalálhatók.

 

– Milyen időnként lesznek várhatók újabb tartalmak erre az oldalra?

 

A kézművesháznál most még ízlelgetjük ezt a dolgot. Most hetente körülbelül kettőt tudunk feltenni, ha azt nézzük, hogy ezek a közösségek hetente egyszer-kétszer találkoznak, és hogyha az idejükből még az otthoni munkára is rászánják az időt, akkor tulajdonképpen annyit szánnak rá, amennyit egyébként is az igazi közösségre rászántak volna. Nekünk az a célunk ezekkel a projektekkel, hogy a közösségek tagjai között ne szakadjon meg a kapcsolat, tehát hogy a „közösségiség” megmaradjon most is, amikor az elszigetelődés a jellemző. Legyen, amiért felhívják egymást, hogy neked sikerült megcsinálni, nekem nem sikerült. Vagy üzenjenek egymásnak, hogy ezt érdemes megnézni, ennek menj utána. Van egy programajánlónk is, ahol egyrészt a saját környezetünkben levő dolgokat ajánljuk. Ezek közül kiemelném például azokat a tornákat, amelyeket igyekszünk népszerűsíteni. Vagy Hevesi Iminek a gyermekprogramjait, illetve BMZ oldalát, aki gyerekrajzzal foglalkozik. Ezeket és az országos kezdeményezéseket is próbáljuk népszerűsíteni. Elég sok olyan zenekar volt, akinek most le kellett mondanunk a koncertjét. De a többségük megszólalt már az interneten. Azt mi a közönségünknek egyből továbbítottuk És ahol lehetett, akkor egyből igyekeztünk rákapcsolódni a programra, ha az élőben ment, ha pedig felvétel volt, akkor annak a hivatkozásait megadtuk a közönségnek a programajánlóban.

 

– És mik a terveik a közeljövőre nézve, és a járvány lecsengése utánra tekintve?

 

Egyrészt azokat a nagyobb dolgokat, amelyeket most az elmúlt időszakra megpróbáltunk leszervezni, és már jegyet is árultunk rá, megpróbáljuk életben tartani. Nem lesz egyszerű feladat, mert várhatóan a veszélyhelyzet lejárta után hatalmas dömping lesz. Mindenki el akarja majd adni a produkcióját. És annyi rendezvény lesz, mint égen a csillag, mert mindenki szeretne majd együtt lenni, közösségben lenni, programokat nézni. Azt, ami most kimaradt, azt megpróbálják bepótolni. Ez nem biztos, hogy mindig hasznos és jó eredményeket fog szülni. Erre fel kell készülnünk, mert egy idő után már nem akarunk többször menni. Már egy kicsit lehet, hogy jó lesz majd a csönd is. De eleinte elég nagy dömping várható. Nekünk az a célunk, hogy az erős dolgokat próbáljuk meg majd kiemelni. Például az Ismerős Arcok koncert június 4-én lett volna, azon vagyunk, hogy mihelyst lehet a főtéren ezt a koncertet megcsináljuk. Aztán ott van példaként egy óriási vállalkozása a vasutas fúvószenekarnak, hogy a Magna Cum Laude-val együtt adnak egy koncertet. Ezt is mindenképpen szeretnénk megcsinálni. Elég sok apróságon is kell, hogy dolgozzunk, és törjük a fejünket, mert hogyha a nyár bizonyos része már ilyen szempontból akciódúsabb lehet, akkor tervezzük, hogy a stégen rendszeresebbé tesszük a koncerteket. Ha meg tudjuk oldani, akkor minden nap találkozóhelyet biztosítanánk ott, hogy a nyarat jobban élvezhessük. Valószínű, hogy azért a nagy üdülésekre, mozgásokra a turizmus óriási fellendülésére ezen a nyáron nem lehet majd számítani, tehát többen lesznek, akik itthon maradnak, és azt szeretnénk, hogy itthon is meglegyenek számukra a programok.

 

 

FEL