A nagy póling az egyik legnagyobb testű partimadár-félénk. Jellegzetes füttye, amely sajátos hangulatot ad a magyar pusztának, szinte egész évben hallható, mivel költ is Magyarországon, igaz, csak rendkívül kis számban. Valószínűleg mindig is kevés volt a hazai költőállománya, hiszen neves ornitológusunk, Chernel István híres művében – a Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre című könyvében – a XIX. század végén még azt írja, hogy egész évben találkozhatunk a madárral, de fészkét még senki nem találta.
A mai Magyarország területén 1928 óta van bizonyított fészkelése. Napjainkban a kiskunsági turjánvidéken és a Hanságban van kisebb költőállománya, amely átlagosan 20-70 pár között mozog. Vonulása, kóborlása idején azonban nagy számban keresi fel főként a szikes gyepeket, kiszáradó mocsarakat, lecsapolt halastavakat. Leggyakrabban az őszi időszakban és kora tavasszal láthatóak kisebb-nagyobb csapataik, amint a legelőkön, vagy az iszapfelületeken keresik rovarokból, férgekből álló táplálékukat.
A Kis-Sárréten különösen a legeltetett gyepeken, illetve a leeresztett halastómedrekben figyelhetőek meg, ahogy jellegzetes, lefelé görbülő, hosszú csőrével táplálék után kutatnak. Jelenleg is több százra tehető a Kis-Sárréten tartózkodó nagy pólingok száma. Az őszi lehalászások után visszamaradt sekély vizek, nedves iszapfelületek bőséges táplálékot nyújtanak számára. Ahogy meghalljuk a csapat jellegzetes, bánatos hangzású füttyét, hamarosan a madarakat is megpillanthatjuk, amint táplálkozó- vagy az éjszakázóhelyükre érkeznek.
Bár Európában a sarkvidék és a mediterráneum kivételével többfelé költ - nedves mocsárréteken, lápréteken, sőt újabban megfigyelték, hogy szántóföldeken és száraz gyepeken is -, fogyatkozó világállománya és szerény költőlétszáma miatt a fokozottan védett madárfajok közé tartozik. Az utóbbi évek, évtizedek enyhe telein hazánkban is rendszeresen vannak áttelelő nagy póling csapatok, de fő telelőterületük a Földközi-tenger és Észak-Afrika mediterrán vidéke.
Forrás: kmnp.hu
