Kardoskúton március 10-én látták az első kis pólingot. Utána csak lassan nőtt a számuk, a március 27-i felméréskor meghaladta a százat. Ezután ugrásszerű növekedés következett: április 4-én a hajnali kihúzás alkalmával 950 példányt regisztráltak a szakemberek, április 8-án pedig már 1750-et. Akkor a napközbeni számláláskor 1480 példányt a tavon, 270-et pedig a környező területeken láttak. Legutóbb 11 évvel ezelőtt figyeltek meg itt ilyen népes kis póling csapatot. Igaz, a XX. század derekán ennél jóval népesebb csapatok is előfordultak: dr. Sterbetz István feljegyzései szerint például 1958-ban 15 ezer példány állomásozott a kardoskúti Fehér-tónál.
A kis pólingok éjszakára bemennek a tóra, nappal pedig a környező területeken táplálkoznak. Előfordul azonban, hogy éjszaka is a gyepeken pihennek. Nem feltétlenül ragaszkodnak a vizes élőhelyekhez, ugyanis elsősorban a gyepeken fogdossák a rovarokat. Ha viszont vizes élőhelyet találnak, akkor hosszú csőrükkel az iszapban is kutatnak táplálék után. Többnyire homogén csapatokban vonulnak, de esetenként más fajok, például nagy pólingok is vegyülnek közéjük.
A Kis-Sárréten a kis pólingok vonulásában jelentős változások történtek az elmúlt évtizedekben. Amíg az ezredforduló elején csak kisebb, maximum 400-500 példányos csapatai voltak jellemzőek a tavaszi vonulási időszakban, mára ez jelentősen megváltozott. Az elmúlt néhány évben a tavaszi csúcsban számuk rendszeresen meghaladja az ezer példányt. Az elmúlt napokban közel 1500 madarat számoltak a szakemberek. Az első példányok március 14-én érkeztek és a számuk ezt követően folyamatosan növekedett. Napközben a térségbeli legelőkön és kaszálókon táplálkoznak, vagy a tavon pihennek, éjszakázás céljából pedig a lecsapolt halastavakon gyülekeznek.
A Tiszántúl a kis póling északkelet-európai állományának fő vonulási útvonalába esik. Ősszel nem jellemzőek errefelé olyan népes csapataik, mint tavasszal. A faj igen nagy elterjedésű, Észak-Amerikában és egész Eurázsiában költ a nyílt tundrákon. Az Urál-hegységtől keletre fészkelő állomány az indiai szubkontinensre, az Uráltól nyugatra költő madarak pedig Afrikába, a Szaharától délebbre vonulnak telelni.
Forrás: kmnp.hu
