A kis póling Európában, Ázsiában és Észak-Amerika nyílt tundráin is gyakori költőmadár. Hazánkban kisszámú vonuló, elsősorban a Tiszántúl vadvizes pusztáin találkozhatunk vele. A tavaszi vonuláskor jóval nagyobb számban láthatjuk, mint ősszel.
A Körös-Maros Nemzeti Park valamennyi tájegységén megfigyelhetők vonuló kis pólingok. A Kis-Sárréten azonban az utóbbi néhány évben jóval több példányt láthatunk, mint korábban. Tavasszal egyszerre akár 200-400 madár is szem elé kerül, de a vonulók száma valószínűleg ennek a többszöröse. Első hírnökeik idén a szokásosnál korábban, március első napjaiban jelentek meg. A hónap közepén a Begécsi-halastavakon már egyszerre 380 példány időzött.
Nemcsak a lecsapolt halastavakon, hanem a környező szikes pusztákon (Fancsika, Kisgyanté, Kisvátyon, Simota, Szalontai-legelő, Kivágási-legelő) is gyakran felbukkannak. Előszeretettel látogatják az Igazgatóság által létrehozott vizes élőhely-rekonstrukciókat is, ahol általában 20-80 egyedből álló csapatokban táplálkoznak. Étlapjukon a rovarok széles skálája megtalálható.
A kis póling a szalonkafélék családjába tartozik. Hasonlóan lefelé hajló csőre van, mint közeli, de termetesebb rokonának, a nagy pólingnak. Füttyentésszerű hangja már messziről elárulja jelenlétét. Az eurázsiai állomány a telet Afrikában, Indiában, illetve Indokínában tölti.
