– A mai rendezvénnyel felhívjuk a figyelmet arra, hogy a látássérültek mindennapjai miképp zajlanak, hogy nekik is vannak különböző gondjaik, örömeik – mondta Ádász István. A Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének elnöke hozzáfűzte: jelezzük a társadalom többi szereplőinek, hogy bizony itt vagyunk, hogy mi is szeretnénk eljutni A-ból B-be, boldogulni szeretnénk az életben, dolgozni, különböző tevékenységeket végrehajtani.
Kelemen Györgyné Edit, aki a műsor folyamán néhány novelláját is felolvasta, többek között a fiatalok számára szervezett, ún. érzékenyítő programok fontosságára hívta fel a figyelmet. Elmondása szerint a programnak köszönhetően a mai gyerekek sokkal figyelmesebbek, segítőkészebbek, elfogadóbbak, mint például húsz évvel ezelőtt.
– A fehér bot alkalmazásának gondolata 1930-ban a francia Guilly d'Herbemont grófnőtől származik – mesélte dr. Juhász István önkormányzati képviselő. Mint fogalmazott, a grófnő a párizsi utcán sétálgatva többször megfigyelte a félénken és bizonytalanul közlekedő vakok állandó veszélyeztetettségét. Az ő ötlete volt, hogy fehér botot vegyenek a kezükbe, így a többi ember már távolról észreveszi, hogy egy látássérült közlekedik a utcán. A fehér bot tehát már közel százesztendős.
Galéria
Herczeg Tamás országgyűlési képviselő megemlítette: ahhoz, hogy a vakok és a gyengénlátók a társadalom teljes tagjai tudjanak lenni, olyan személyek kellenek, akik világító fáklyaként, „fehér botként” mutatják a többiek számára az utat.
– Többek között ilyenek a civil szervezetek vezetői, akik az Önök közösségében tevékenykednek. Számos tag számára létfontosságú a közösségek működése, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy épp olyan fontos, mint a napi betevő – húzta alá.
Ezt követően Kutyejné Ablonczy Katalin vezetésével a Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar hangversenye, valamint az egyesületi tagok műsora hangzott el.
