Kedves Végzősök!
A ballagás közös ünnep. Az iskola, a család és a település ünnepe. Életetek egyik legmeghatározóbb élményeként fogtok visszagondolni arra a napra, amikor elköszöntök iskolátoktól, szüleitektől, barátaitoktól, és városotoktól, Békéscsabától. A búcsú lezár egy időszakot és tudni kell az új irány felé fordulni, meglátni a feltáruló lehetőségeket és élni velük.
Négy, öt, hat vagy éppen nyolc együtt töltött középiskolás év sok idő, a közös élmények egy életre megmaradnak. Búcsúzóul elevenítsétek fel az órák közötti viccelődések, az osztálykirándulások felejthetetlen emlékeit és a tanítási órákon elhangzott emlékezetes poénokat. Bízom benne, hogy hiányozni fognak számotokra az iskola falain kívül megélt közös élmények is. Rengeteg jó barátra leltetek. Megtapasztaltátok, milyen az igazi diákélet. Együtt vonultatok iskolátokat képviselve a Csabai Garabonciás Napokon. Együtt kacagtatok és sportoltatok a diák sportrendezvényeken. Ez az idő, amit megtöltöttetek élményekkel, barátságokkal, az veletek marad örökre. Köszönöm, hogy az elmúlt években élettel töltöttétek meg Békéscsaba városát. A pezsgő mindennapjaitok által vált Békéscsaba igazi diákvárossá.
Kettős érzés kavaroghat most bennetek. Egyrészt a búcsú, az elválás szomorúsága, másrészt pedig az előttetek álló ismeretlen felfedezésének jóleső izgalma. De ne feledjétek, életetek nagy, közös próbája, az érettségi és a szakmai vizsgák még előttetek állnak. Kívánom, hogy sikeresen álljatok helyt a vizsgákon, akik továbbtanulni készülnek, azoknak sikeres felvételit kívánok! Szüleitekkel, tanáraitokkal együtt drukkolunk nektek!
Kívánom, hogy legyetek sikeresek választott életpályátokon. Sose felejtsétek el a középiskolás éveket. Emlékezzetek rá, Békéscsabán mindig otthon lesztek, Békéscsaba hazavár!
Végezetül Winston Churchill, egykori brit miniszterelnök gondolatait fogadjátok tőlem útravalónak:
„Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; az egyetlen pajzs tetteink becsületességének és őszinteségének emléke. Nagyon meggondolatlan dolog végigsétálni az életen e pajzs nélkül, mert reményeinket olyan gyakran gúnyolja ki a kudarc és borulnak fel terveink. De ezzel a pajzzsal, még ha játszik is velünk a sors, mindig becsületesen menetelhetünk.”
Szarvas Péter polgármester
