– A Karácsonyi Angyalok már mozgolódnak. Hogyan segíthetjük az ő munkájukat? Mire van szükség?
– Idén is arra bátorítok mindenkit, hogy váljon egy-egy nehéz sorsú gyermeknek vagy családnak a Karácsonyi Angyalává. Olyan jó, hogy egyre több településen, egyre több gyűjtőponton bontanak szárnyakat az angyalok! Most, hogy körbetekintettem az országban, azt látom, hogy 19 településen, több mint 33 gyűjtőponton indult el a gyűjtés. Ezek a számok folyamatosan növekednek, egyre többen szeretnének, mások is szeretnének ebbe bekapcsolódni.
– Békéscsabán hány gyűjtőpont lehet?
– Békéscsaba egy sajátos helyzetben lévő város. Itt vannak a klasszikus, évek óta bejáratott gyűjtőpontok. Viszont nagyon sok sportegyesület, iskolai közösség, munkahelyi közösség is gyűjtésbe kezd a saját berkein belül. Ilyenkor vagy telefonálnak, hogy Sanyi, készen vagyunk, jöhetsz az adományokért, vagy ők hozzák be az adományokat valamelyik gyűjtőpontra. Az induláskor most Csabán 6-7 gyűjtőpont volt, de emellett – merem azt mondani – nagyjából 20 szervezet, közösség kapcsolódik be a gyűjtésbe.
– Hol tájékozódhatnak az emberek arról, hogy hova vihetik az adományokat, amelyekkel segíteni tudnak?
– A mai világban már leginkább a közösségi oldalakon kommunikálunk, de nagy segítség a Békéscsabai Médiacentrum is, amelynek platformjain (Csabai Mérleg, behir.hu, 7.Tv) keresztül a nézők, olvasók, közösségi oldalon böngészők is tájékoztatást kapnak. Vannak plakátok, szórólapok is, amelynek segítségével a az embereket meg tudjuk szólítani, és persze szájhagyomány útján is terjed a hír. Így tudott ekkorára nőni a kezdeményezés. Aki már megélte az adományozás örömét, és kapott visszajelzést, visszacsatolást, az tovább tudja mondani a családtagjainak, a baráti közösségeinek, és ez így egyre bővül.
– Tavaly a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium is csatlakozott a programhoz, élőlánc formájában adták kézről kézre a csomagokat az iskolától a szállító járművig. Idén várható-e esetleg hasonló?
– Már a gyerekek is kérdezgették, pedig hol van még a karácsony. Voltak különböző gondolatok, hogy esetleg a Mikulás segítségével járjuk körbe a gyűjtőpontokat, szóba került az élőlánc és egyéb extrém ötleteket is hoztak a diákok. Talán a jól bevált, klasszikus élőláncot idén is megszervezzük.
– Számos civil szervezet, illetve magánember fog össze annak érdekében, hogy az összegyűjtött adományokból aztán ajándékcsomagok legyenek. Idén mikor lehet menni, csomagolni?
– A gyűjtésnek egyik nagyon fontos és nagyon szép pillanata az, amikor megérkezünk erre a közös szeretetcsomag-csomagolásra. Ez most december 14-én, csütörtökön délután. Erre várok minden adományozót, aki akár egy jó szóval, akár konzervekkel, higiéniai eszközökkel, vagy bármi mással hozzájárult a gyűjtéshez, hogy jöjjön el. Legyen részese ennek a közös csomagolásnak, hiszen itt lehet majd látni azt, hogy az országból hány városból érkeznek meg az adományok. Ezek ki vannak rakva az asztalokra, és együtt, közösen tesszük be viszonylag egységes csomagokba, hogy aztán ezek útra kellhessenek a családokhoz.
– Az előző évben 300 darab családi, illetve 420 darab gyermek szeretetcsomagot osztottatok szét. A korábbi évekhez képest milyen tendenciát mutat az adakozási kedv?
– Általában úgy indulok a gyűjtésnek, főleg a koronavírus-járvány és a gazdasági nehézségek időszakában, hogy bármennyi adomány gyűlik össze, annak örülni fogunk. Azonban mindig rácáfolnak erre a Karácsonyi Angyalok, mert mindig több és több a mennyiség, több és több csomag gyűlik össze. Most is óvatos bizakodással vágunk bele a gyűjtésbe, és mindennek örülünk. Biztosra veszem, hogy idén is szép számmal fognak összegyűlni az ajándékok.
– Milyen mentalitással és milyen gondolkodással közelítitek meg a gyűjtéseket? Mi ad nektek folyamatosan erőt nektek ebben a munkában?
– Kifejezetten izgalmas volt az, hogy most például a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnek gyűjtöttünk 3 napon át egy békéscsabai nagyáruházban. Közben, elindítottuk a Karácsonyi Angyalok gyűjtését, amely egy másfajta közösséget akar megszólítani, másféle településeken akarja megszólítani az adományozókat. Közben meg a diákalpolgármesterek telefonálnak, hogy jó lenne valamit Mikulásra kitalálni közösen a diákönkormányzattal, meg a városi önkormányzattal. Ez egy nagyon izgalmas körforgás. Valahogy úgy élem meg, hogy ha az ember egyszer ebbe belekóstol, akkor jó értelemben véve a rabjává válik. Merthogy ez is lehet egy szenvedélyünk. Tehát lehet a szenvedélyünk sok más is, de az egymáshoz való odafordulás, a közösségalkotás, az összefogás egy nemes cél érdekében az nagyon jó érzés valamennyiünknek.
– A szociális szférában dolgozó önkéntesek kollektív céljuk, hogy ne legyenek nélkülöző emberek…
– Egy lelkész mondta azt nekem Kárpátalján – amikor ott jártuk sok évvel ezelőtt a putrikat és vittünk 2000 ajándékcsomagot –, hogy a Bibliában is meg van írva: mindig voltak és mindig is lesznek szegények. El kell fogadnunk, hogy velünk vannak, és a lehetőségeink szerint tennünk kell másokért. Fontos, hogy a magunk eszközeivel, a magunk lehetőségeihez mérten tegyünk meg mindent másokért addig, amíg nem sértjük a másik ember saját felelősségérzetét, saját cselekvőképességét. Ezt a határt ne lépjük át, de mindenki a saját környezetében, a saját lehetőségei szerint segítse és támogassa a bajban lévőket.
Hogy pontosan mire van szükség, és az adományokat hol lehet leadni azt az alábbi bejegyzésre kattintva tekinthetik meg.
