Láthatatlan kötelékek a széderasztal körül
A Békéscsabai Zsidó Hitközség számára a pészah a történelmi emlékezet mély megéléséről szól. Lukácsné Moskovitz Tamara, a hitközség elnöke szerint az ilyen alkalmak adják meg a közösség valódi tartását.
– Ilyenkor nagyon fontos az, hogy legyen egy megtartó közösség. Amikor körbeüljük a széderasztalt, akkor nemcsak egy ősi történetet, a kivonulás történetét meséljük el, hanem megtartjuk és megőrizzük azokat a láthatatlan kötelékeket, amelyek összefűznek bennünket – fogalmazott az elnök, hangsúlyozva, hogy a hagyományok fenntartásához elengedhetetlenek azok az emberek, akik szívükben hordozzák az emlékeket.
Történelem a szédertálon
Az ünnep legfontosabb része a széderesti vacsora, amelynek szimbolikája több évezredes múltra tekint vissza. A szédertálon hat meghatározott étel kap helyet, melyek mindegyike a kivonulás egy-egy drámai vagy reményteljes pillanatát idézi fel. Dr. Balogh István, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense kalauzolt végig bennünket ezeken a vallási jelképeken.
Mint elmondta, a tálon látható csontos hús az egykori ünnepi áldozat emléke, de mivel ma már nincs Szentély, ezt nem fogyasztják el. A tavaszt a különféle zöldségek, például a retek és a petrezselyem jelképezik a tányéron. A rabszolgaság nehéz éveire a márór, azaz a keserű torma emlékeztet, míg a tojás egyszerre szimbolizálja a gyászt és a főétkezést is.
A docens külön kiemelte a hrajszeszt, vagyis a „maltert”, amely a legédesebb és talán legérdekesebb eleme a tálnak.
– Ez egy dió, bor és alma keverékéből álló édes massza, ami az egyiptomi raktárvárosok építkezésének emlékét őrzi, a kényszermunka során használt kötőanyagot szimbolizálva.
Ünnepi vacsora és maceszgombóc
A szimbolikus ételek elfogyasztása után a békéscsabai közösség egy közös, ünnepi vacsorával zárta az estet. A hangulat és a menü fénypontja – ahogy az egy igazi pészahi asztalnál elmaradhatatlan – a maceszgombóc volt. A hagyományőrzés így vált teljessé: a közös asztal mellett az ősök története nemcsak egy régi mese, hanem a jelenben is élő, közösségformáló erő maradt.
Az asztalon megtekinthettünk egy régi és egy modern kiadású Hágádát is, a szertartáskönyvet, amely a pészah esti széder szertartásrendjét, a hozzá tartozó imákat, dalokat, kommentárokat és az egyiptomi kivonulás történetét tartalmazza.
Lukácsné Moskovitz Tamara kiemelte, hogy nemcsak a zsidóságnak üzen a pészah.
– Mindenkinek nagyon fontos a szabadság. A mai világban, ami tele van feszültséggel, háborúkkal, zavargásokkal, az ünnep üzenete mindenki számára fontos. Mindig van remény, mindig van útja és módja az újrakezdésnek, az újjáépítkezésnek – mondta az elnök.
Dr. Balogh István kifejtette, hogy az ünnepeik egyfajta esszeciája ez a mondat: El akartak minket pusztítani, nem sikerült, hát együnk.
Galéria
