Ötven nappal pészah után a békéscsabai zsinagógát virágokkal díszítették fel, felidézve azt a hagyományt, miszerint a Szináj-hegy virágba borult, amikor a zsidó nép megkapta a Tórát. A sávuot nem csupán történelmi megemlékezés, hanem a közösséggé válás ünnepe is, amely rávilágít arra, hogy a fizikai felszabadulás csupán az első lépés a teljesség és a felelősségvállalás felé.
Az ünnepi esemény után Lukácsné Moskovitz Tamara, a Békéscsabai Zsidó Hitközség elnöke számolt be a hagyományról. Az elnök a pészah és a sávuot, valamint a szabadság és a törvények közötti mély spirituális kapcsolatot hangsúlyozta.
Forrás: Lukácsné Moskovitz Tamara
– Pészah a szabadság ünnepe. Arra emlékezünk, amikor a zsidó nép kiszabadult az egyiptomi szolgaságból. De a hagyomány azt tanítja: a szabadság nem a végcél. Hanem egy kezdet – emelte ki az elnök, hozzátéve, hogy a két ünnep közötti ötven nap az Ómer-számlálás időszaka, amikor minden nappal közelebb kerülnek a Tóraadás pillanatához.
– Sávuot annak az emléke, amikor a zsidó nép megkapta a Tórát. A hagyomány szerint ekkor vált a frissen felszabadult nép valódi közösséggé, valódi nemzetté. Nemcsak szabadok lettünk. Küldetést kaptunk – tette hozzá.
A Tóraadás középpontjában a Tízparancsolat áll, olyan egyetemes alapelvekkel – ne ölj, ne lopj, tiszteld apádat és anyádat –, amelyek évezredeken át formálták az emberiség gondolkodását és a világ rendjét.
Bár a sávuothoz nem kapcsolódik olyan specifikus parancsolat, mint a pészahkor a macesz vagy az újévkor a sófár, gazdag szokásrendszer kíséri. A megemlékezésen felidézték az egész éjszakás tanulás hagyományát, amellyel a Tóra iránti szeretetet fejezik ki, valamint a tejes ételek fogyasztásának szokását is. A hitközség elnöke rámutatott: a hagyomány szerint a Tóra olyan, mint a tej, amely táplál és éltet.
