A Békéscsabai Új Zsinagóga húsz évvel ezelőtt épült. Az épületegyüttes egy közösségi és egy szakrális térből áll, a rendhagyó történelemórának ezúttal utóbbi adott otthont.
Lukácsné Moskovitz Tamara, a Békéscsabai Zsidó Hitközség elnöke elmondta: a szombatfogadások alkalmával rendszeresen megtelik a zsinagóga, ilyenkor nemcsak a városból, hanem a vármegye több településéről is érkeznek hittestvérek. Hangsúlyozta, különösen fontos számukra a holokauszt magyarországi emléknapja, amelyet 2001 óta április 16-án tartanak, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a magyarországi zsidóság gettósítása, majd szisztematikus deportálása.
– Az emléknappá nyilvánítás nemcsak a közösségnek, hanem személy szerint nekem is meghatározó élmény volt, hiszen holokauszttúlélők leszármazottja vagyok. A világban számos emléknap létezik, de az, hogy Magyarországon is gondoltak az áldozatokra, számunkra különösen fontos, és a tragédia mellett valamiféle belső megnyugvást is ad – osztotta meg.
– Ezen a napon azért invitáltuk a diákokat a zsinagóga közösségi terébe, hogy egy autentikus helyszínen találkozzunk velük, és lássák: a zsidóság ma is élő közösség, amelynek múltja és jelene egyaránt van. A múltat a 200 éves neológ temető őrzi, a jelent pedig ez a húszéves zsinagóga jelképezi. A rendhagyó órán először bemutatkozunk, majd megosztom a családom történetét is: a nagyapám Auschwitzban halt meg, a nagybátyám pedig munkaszolgálat közben vesztette életét. Erről mesélek a fiataloknak, fotókat és leveleket is mutatok nekik – tette hozzá.
A családi emlékeket követően dr. Balogh István, a hitközség előljárósági tagja helytörténeti előadásban mutatta be a csabai, illetve a Békés vármegyei zsidóság sorsát, ezen keresztül felrajzolva a holokauszthoz vezető utat és magának a tragédiának a történetét. A szakember az elmúlt húsz év kutatómunkája során mintegy 200, a környékhez kötődő túlélővel készített interjút, többek között ezekre az visszaemlékezésekre építette előadását.
– Ez egy interaktív, beszélgetős előadás lesz, amelyben felidézzük azokat a sorsokat, amelyek Békéscsabához vagy a térséghez kötődnek. Fontosnak tartottam ezt a kutatást, mert amikor elkezdtem, azt tapasztaltam, hogy addig még senki nem kereste fel az itt élő, vagy rendszeresen hazajáró túlélőket, pedig szép számban voltak. Úgy éreztem, hogy az ő családi fényképeik, személyes történeteik és egyéni sorsaik hiányoznak ebből a mozaikból – fogalmazott az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense.
– A cél az, hogy a fiatalok megérezzék: a városban egykor élt egy olyan közösség, amely szerves része volt Békéscsabának. Olyan emberekre emlékezünk, akiknek egykori házai, üzletei mellett ma is nap mint nap elsétálunk. Szeretnénk megmutatni, mennyit tett a helyi zsidóság a város fejlődéséért, gazdaságáért és kultúrájáért az itt töltött 100–150 év alatt, és azt is, milyen hiányt hagyott maga után a közösség elpusztítása. Fontos, hogy a fiatalok megértsék, mit jelent az, amikor embereket teljesen indokolatlanul megkülönböztetnek, majd kizárnak a társadalomból – hangsúlyozta.
Az előadást követően a diákok a temetőbe is ellátogattak, ahol néhány síremléket tekinthettek meg az egykori neves békéscsabai családok, például a Tevanok nyughelyét.
A szervezők tapasztalata szerint a rendhagyó történelemóra végére a fiatalokat láthatóan mélyen megérinti a hallottak súlya: megrendülten, ugyanakkor figyelmesen és érdeklődve vesznek részt a programon.
Galéria
