A héten másodjára volt hétfő. Hiszen szerdán ünnep volt, így csütörtökön újra, rozsdásan belerázódva, másodjára szaladtunk neki a hétnek… De ki az a bolond, aki kesereg egy mézédes programon?
A Krémiusz cukrász klub épp április 4-e óta működik a közösségi házban. (Róluk szól ez az ének.) A bő fél év alatt számtalan finomságot készítettek, most azonban új helyen, méltóképpen a Kreatív műhely nevéhez, kreatívkodnak.
– Ezúttal mézeskalácsot sütünk és díszítünk, azonfelül „felhúzzuk” az intézmény kicsi, torta mását is – mondja G. Pataki Mária. – A klubvezető hozzáfűzi, a kisház alapjait már otthon elkészítette, és most mint a mozaikot, összerakják.
A tüsténkedő hölgyek közt van egy legény is a gáton: Pál Sándor. Elmeséli, már pici korában nagymamája köténye mellett pipiskedve segédkezett a családi ebédek elkészítésénél. Annyira szeretett főzni, hogy kisdobosként csakis kukta lett belőle.
Galéria
– A számháborúzások alkalmával mindig én vittem a bográcsot – folytatja. – Majd amikor a földhivatalnál térképész voltam, akár 20-30 emberre minden évben én főztem a pörköltet, a bográcsost, a vadételeket.
Takács Péter intézményvezető elmondja, sok aktív csoport működik a közösségi házban. Idén hárommal gyarapodott a létszám, közülük az egyik a Krémiusz klub. – Minden klubnak igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten megteremteni a működésükhöz méltó helyet, feltételeket. Ugyanis meggyőződésem, hogy minden ilyen kör hasznos tevékenysége hozzájárul a lakótelep, illetve azontúl is az emberek életminőségének javításához.
(Távozásunkkor épp a közösségi ház melletti fű készült – színezék és kókuszreszelék keverékéből.)
