(Kővári Krisztinával tegeződve beszélgettünk - S.T.)
– Hogy kerültél a képbe?
– Idén júniusban rendezték meg a verseny magyarországi elődöntőjét, ahol zsűriztem: higiéniai kontroller feladatokat láttam el a versenymunkák készítése közben. Ebből adódóan kaptam a lehetőséget többek között én is, hogy megnézzem, hogyan zajlik egy ilyen verseny világszinten.
Éltem a lehetőséggel, amolyan vissza nem térő alkalomnak éreztem. Persze kicsit vívódtam magamban, mert egy hetet hirtelen hosszúnak éreztem a család nélkül, de a környezetem megerősített, hogy egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni.
– Hogy érezted magad?
– Nagyon jól, noha egy kicsit azért ki kellett lépnem a komfortzónámból. Legfőképpen azért, mert ez életem első repülése volt, és erős tériszonyom van, ami eddig meggátolt abban, hogy távolabbi helyekre utazzak. De tudtam, hogy egyszer muszáj lesz ezt is meglépnem, és ennél jobb alkalom nem is jöhetett volna. Ráadásul soha nem vettem részt egy ilyen volumenű, fergeteges showműsorokkal gazdagított szakmai rendezvényen, ahol minden előadás tartalmas, hasznos tudásanyaggal gazdagított minket. Ámulatba ejtő volt a szervezés, a dekorációk, az ötletes díszletek: mintha egy álomvilágba repültünk volna! A környezeti szépségekről nem is beszélve: tengerparti szállodánk volt és isteni időt fogtunk ki, november elején még nyári ruhában és szandálban sétáltunk a napsütésben.
– Milyen programok vártak benneteket?
– Az első napon zajlott a verseny összesen öt kategóriában. A verseny maga szigorú keretek között zajlott, így már akkor nem lehettünk benn a teremben, de az előkészületeket még láttuk és átéreztük a felfokozódott hangulatot. Összesen 70 országból érkeztek versenyzők, a világ minden tájáról, jó érzés volt ennyi nemzetet együtt, egy helyen látni. A magyar csapat végül nem ért el dobogós helyezést – 20 lett –, de úgy gondolom, már a világversenyre való kijutás is győzelem minden versenyző számára. Itt már a legjobbak közt vagy, ha ide eljutsz.
– Indult Békés megyei versenyző?
– Sajnos nem, de a magyarországi fordulóban voltak többen is, és nem sok hiányzott a dobogóhoz. Jó lett volna, ott találkozni valamelyikőjükkel.
– Tudtál-e építkezni a látottakból?
– Mindenképpen! Már ott fogalmazódtak meg bennem gondolatok a munkánkkal kapcsolatban. Fogok behozni a mindennapi munkába 1-2 trükköt, amit ott láttam. Érzek magamban hiányosságot, de sikerült megfogalmaznom és tudom, hogy mi az, amit erősítenem kell. Viszont bármily' hihetetlen: megerősített abban, hogy jó helyen vagyok! Minden értelemben.
– Mi lesz a következő domborításod?
– Vannak ötleteim, de leginkább most azzal foglalkozom, amit még az utazás előtt elkezdtem. Ez egy kicsit nagyobb volumenű elképzelés, de egyelőre még nem szeretnék róla beszélni, nehogy elkiabáljam magam. Alkalomadtán minden kiderül!
-400x225.webp)
