Kővári Krisztina sminktetováló: Mennyi kontármunka van, mennyi elrontott élet

– Tudom, közhelynek számít, amikor azt mondom, a szakmám a hobbim, de így érzem. Ahogy belépek a szalon ajtaján, teljesen átszellemülök, pillanatok alatt átállítom az agyamat az alkotómunkára és nagyon hamar megszűnik minden zaj körülöttem. Továbbá nagyon szeretem azt is, hogy rengeteg emberrel van lehetőségem megismerkedni. Történeteket, sorsokat ismerek meg és rengeteg információhoz, tapasztalathoz jutok általuk. Úgy érzem, kinyílik előttem a világ és újabb ismeretekre tudok szert tenni vagy más nézőpontokat megismerni – meséli Kővári Krisztina.

– Kiskorodban mi érdekelt leginkább?

– Kislányként sokat rajzoltam, festettem, bütyköltem és rengeteget álmodoztam. Majd azért jelentkeztem gimnáziumba, mert még nem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, illetve csak annyit, hogy valamit szöszmötölni akarok. Édesanyám fodrász volt és az ő javaslatára vágtam bele a kozmetikus képzésbe, hiszen jól ismerte ezt a testvérszakmát és el tudott benne engem képzelni.

– A kozmetika mellett mikor kezdtél el tetoválni?

– Budapesten minden évben megrendezik a Beauty Forum elnevezésű szakmai kiállítást és vásárt. Elsőéves tanuló koromban itt láttam először, ahogy éppen egy szájat tetoválnak. Mivel a sminkelés és a dekorkozmetika mindig is a szívem csücske volt, azt éreztem, hogy ezt én is csinálni akarom! Három év múlva már ott volt az első sminktetováló gép a kezemben.

– Ez mikor volt?

– Épp most néztem meg a sminktetováló alapképzésem oklevelét, a dátum 1-essel kezdődik: 1999.

– Milyen érdekes, hogy teljesen sima az arcod, mármint semmi tetkó, semmi kontúr. Kvázi a suszternak is lyukas a cipője.

– Na, ez az látod, amiért szeretik a munkáinkat. Észre sem vetted! Ki van tetoválva a szemöldököm és a szemhéjam is. Erről szól ma már a sminktetoválás; alig észrevehető, természetes. Viszont épp egy vendégem kérdezte minap, hogy miért nem csináltatom meg a számat is. Azóta ezen kattogok. Eddig nem tartottam indokoltnak, de lehet, hogy most már én is rászánom magam.

(Forrás: Kővári Krisztina)

– Tükörben?

– Nem, a kolléganőimmel. Bennük 100 százalékig megbízom, tőlem tanulták az alapokat. Aztán persze hozzátették a saját elképzeléseiket, így alakítva ki a saját egyedi stílusukat. Nálunk tehát többféle stílust is megtalálnak az érdeklődők.

– Tehát 1999-ben kezdődött...

– Igen. Bár akkoriban még annyira nem volt népszerű, mint most. És meg kell vallani, hogy már akkor sem számított olcsónak. Sokan ezért kerestek fel inkább egy testtetoválót, mert ott olcsóbban hozzá tudott jutni például egy szemöldöktetováláshoz. Bár azt inkább hagyjuk… Hiszen mindenkinek ismerős az idővel kikékült vagy kizöldült, egykor fekete, cérnavékony, aszimmetrikus, előnytelen formájú szemöldök.

Félreértés ne essék! Elismerem a testtetoválók művészetét, szerintem gyönyörű remekműveket képesek készíteni, néha olyan, mint egy festmény. A szemöldök viszont valahogy nem megy nekik. Van is olyan testtetováló ismerősöm, akit ha ilyen kéréssel keresnek, inkább hozzánk irányítja a vendéget, mondván ez nem az ő asztala.

A mi tetoválásaink sem voltak mindig ilyen kifinomultak, mint manapság. Sőt, 15 évig nem is igen változott sem a technikai kivitelezés, sem a gépek, pigmentek, eszközök tekintetében. Szóval a kezdetek kezdetén inkább kozmetikus voltam, mint sminktetováló. Általában havi egy-két tetoválást készítettem akkoriban, de annak is nagyon örültem.

– Gondolom, nagyon kell koncentrálni, mert óriási a felelősség.

– Bizony. Nálam ilyenkor megjelenik a hiperfókusz. Csak arra koncentrálok, amit éppen csinálok. Gondold el, egy apró, pici tűhegynyi pontra kell fókuszálni órákon át. Iszonyat fárasztó a szemnek, az agynak és nem lehet hibázni. Sokkal jobban elfáradok a napi hat óra tetoválás alatt, mint a kozmetikában a napi 10-12 órás munka mellett. Ezért is döntöttem úgy, hogy felhagyok a kozmetikával.

Ugyanis nehezen találtam összeegyeztethetőnek a kettőt együtt, hiszen egyre nagyobb lett a kereslet a tetoválás iránt. Így már nem tudtam mindent besűríteni a napomba és csak toltam magam előtt a sok tennivalót. Arról nem beszélve, hogy egyre kevesebb időt tudtam otthon tölteni, mindezt friss házasként és három gyermekkel. Úgy éreztem, akkor lesz egyensúly, ha az egyikkel felhagyok. S mivel éppen abban az időben kezdett robbanásszerűen fejlődni a sminktetoválás, abban láttam a nagyobb kihívást és fejlődési lehetőséget.

És ahogy az előbb mondtam, ma már abszolút természetes sminktetoválásokat tudunk készíteni, ami alig észrevehető. Azóta úgy fogadják egymást a nők, hogy „Mi történt veled? Úgy megszépültél, jól nézel ki!”, és nem úgy, hogy „Jé, kitetováltattad a szemöldököd?” Azért is szeretik egyre többen, mert eszméletlen módon megkönnyíti a mindennapokat, baromi kényelmes. Hiszen a mai világban nagy a hangsúly a megjelenésen, a külsőségeken. Így egyre elfogadottabbá vált a nők körében.

– Lehet javítani?

– Nehezen. Kompromisszumokkal. Hosszadalmas folyamat, óriási türelemre és kitartásra van szükség a vendég részéről.

– Sok elrontott munkával találkoztok?

– Igen, sajnos nagyon felhígult a szakma. Ennek a kiszűrése érdekében a sminktetoválás különvált a kozmetikus szakmától. Ettől az évtől kezdve saját TEOR számmal rendelkezik, önálló szakmává vált. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek, aki ezzel szeretne foglalkozni, egy szintfelmérésen kell részt vennie. Nekünk is. Végül is jogos, mert ha látnád, menyi elrontott munka van... Természetesen továbbra is csak kozmetikus sminktetoválhat, mint eddig is.

(Forrás: Kővári Krisztina)

– Meddig tart egy átlagos kezelés?

– Egy vendéggel két-három órát töltünk annak függvényében, hogy milyen területet tetoválunk. Az sem mindegy, hogy új tetoválásra vagy esetleg színfrissítésre érkezik vissza a vendég.

– Nem fáj?

– Változó, mindenkinek más a fájdalomküszöbe. De természetesen használunk gyógyszertári érzéstelenítő krémeket, így minimálisra csökken a fájdalomérzet. Sokan mondják, hogy ha tudták volna, hogy csak ennyi az egész, akkor hamarabb jöttek volna.

– Szúrsz is?

– Á, nem! Kozmetikus nem szúrhat. Bár tudom, vannak, akik ennek ellenére mégis meg merik tenni. És nemcsak hogy érzéstelenítő injekciót, de például ajakfeltöltést is csinálnak, miközben csak orvosok végezhetnek ilyen beavatkozást.

– Jó néhány fialat lány felpumpálja a száját. De miért? Nem látják, hogy azok a hollywoodi sztárok, akik plasztikai kezelésen estek át, 60 éves korukra milyen szörnyeteggé válnak?

– Sokszor indokolt, ha például valakinek keskeny ajkai vannak. Igazán szép tud lenni egy ízlésesen elkészített ajakfeltöltés. Viszont sokan énképzavarral küzdenek. A média pedig rátesz erre egy lapáttal.

– Na tessék!

– Felállítanak egy ideált, hogy milyen a szép és tökéletes külső. S mivel sokan összehasonlítják magukat ezzel az ideállal, csorbul az énkép, elvárásaik lesznek saját magukkal szemben. Olykor hozzánk is olyan elvárásokkal és kérésekkel érkeznek, amit mi nem szívesen csinálunk meg. Mert sem esztétikailag, sem szakmailag nem találjuk elfogadhatónak. Van egy határ, amit nem lépünk át.

– Férfiak is keresnek?

– Ma már egyre többen készítenek férfi szemöldöktetoválást vagy skalptetoválást.

– Mit?

– A skalptetoválás tökéletesen imitálja a tüsire lenyírt haj érzetét, de mivel mindkettő külön szaktudást igényel, és nem tanultuk ezeket az eljárásokat, nem foglalkozunk vele.

– Milyen trendeket követsz?

– Különböző közösségi oldalakon kísérem figyelemmel a hazai és külföldi neves, a stílusomhoz közel álló smiktetoválók munkáit és a legújabb trendeket. De a legfontosabb számomra, hogy személyes szakmai továbbképzéseken vegyek részt, ott lehet a legtöbbet fejlődni.

– Néhány hete az Fb-n többször is szembejött, amelyen egy zsűri csapat tagja voltál. Konkrétan mi volt ez?

– Igen, felkérést kaptam, hogy zsűrizzek a WULOP 2023 elnevezésű sminktetováló világbajnokság magyarországi elődöntőjén.

(Kővári Krisztina Facebook fotója)

– Hogy kerültél a képbe?

– A főszervező Gáspár Melinda megkeresett, hogy az ország több régiójából szeretnének zsűritagokat. Így felmerült az én nevem is, és mivel ismerik egymás munkáját a szakmabeliek, így esett rám is a választás. Persze az első gondolatom az volt, hogy „Jajj... én olyan kis porszem vagyok, hogy jövök én ahhoz, hogy mások munkáját bíráljam?!!” Mert a saját munkámmal ritkán vagyok teljesen elégedett, állandó bizonyításvágy van bennem. De félretettem a kishitűségemet és győzött a kíváncsiság, illetve valahol a büszkeség is, így végül elvállaltam ezt a megtisztelő felkérést. Hatalmas élmény volt!

– A kétségek által fejlődünk.

– Igen, engem ez visz előre. Az állandó elégedetlenség. És az, hogy imádom! Számtalanszor előfordult például, hogy a szabadságom alatt bementem a szalonba, mert úgy hiányzott a miliő. Majd hazahoztam a gépemet és gyakorlóbőrön gyakoroltam, így fejlesztettem magam. Mert mindig úgy érzem, lehetne jobb is.

– Vajon meddig tarthat ez az érzés?

– Ameddig kihívást érzek benne.  Most azért talán kezdem elhinni, hogy ezalatt a 25 év alatt csak letettem valamit az asztalra, bár nem ez volt a cél. Én csak végzem a munkám szeretettel, teljes odaadással.

– Szerintem idővel a Kővárit ipszilonnal kellene írni.

– Lassan (nevet). Amikor bölcsibe járt a legkisebb gyermekünk, egy bemutatkozás során az egyik anyuka visszakérdezett, hogy „Te vagy a sminktetováló? Sokan ismerik a neved és sokan téged ajánlottak!” Viszont én ezt nem érzem. Egyszerűen csak csinálom, amit szeretek bár lassan kezdem elhinni, hogy tényleg jó vagyok.

***

Kővári Kriszta jövőre ünnepli, hogy negyed évszázda szépíti a hölgyeket; a Kővári Krisztina Sminktetoválás nevű vállalkozását pedig lassan hét éve vezeti. Eleinte egyedül dolgozik, majd miután a tetoválás iránt egyre nagyobb lesz a kereslet, munkatársakat tanít ki maga mellé. Vendégkörük zömmel Békés megyéből érkezik, de kezeltek már miskolci, budapesti, szegedi és dunántúli vendéget is.

(Fotó: behir.hu/Such Tamás)