Roman Kouzmenko jóga workshopja Békéscsabán

Elsőként Roman Kouzmenkóval, majd Lenkefi Mónikával, a stúdió vezetőjével beszélgettünk a több éve tartó együttműködésről és a jógáról.

Roman Kouzmenko: El kell felejteni azt, hogy ha nincs fájdalom, akkor nincs eredmény

– Több mint 18 éve már jóga- és meditáció-oktatóként igyekszik segíteni az embereknek. De hogyan kezdődött mindez? Mikor kezdett jógázni és miért? 

– 1997-ben indult ez a történet, valójában egy véletlen folytán. 25 évesen volt egy gerincsérülésem, korábban atletizáltam, röplabdáztam az egyetemi csapatban, de a sérülés után ez már nem ment úgy, ahogy szerettem volna. Kerestem valami olyat, amitől jobban lehetek. Egy barátom vitt el az első jógaórára. Később tudtam meg, hogy amikor beléptem a terembe, és az oktató meglátott, komolyan el kellett gondolkodnia, hogy mit tud kezdeni velem. Eleinte egyáltalán nem éreztem komfortosan magam a jógán, sok kényelmetlenséggel járt, nagy kihívást jelentett, de valahogy mégis megszerettem és rendszeresen jártam. Aztán fontossá, az életem meghatározó részévé vált. Körülbelül három év után úgy döntöttem, hogy jobban el kellene mélyednem a jógában, többet kellene tanulnom róla. Elkezdtem egy jógaoktatói tanfolyamot, de igazából csak magam miatt, hogy megértsem mit jelent, megértsem a működését. Ekkor még nem voltak terveim a tanítással.

– Eleinte milyen változásokat tapasztalt önmagán a jógának köszönhetően? 

– Abban az időben olyan munkám volt, ami elvont gondolkodást igényelt, a jóga pedig segített a földön maradni, mondhatni, leföldelt. Ráadásul egyre jobban megéreztem, hogy mennyi mindenre képes vagyok. Eltartott egy ideig, amíg megtanultam, hogyan kell használnom a testemet. Atlétaként mélyen benne volt a tudatomban, hogy ha nincs fájdalom, akkor nincs eredmény sem. A makacsságomnak köszönhetően sok idő kellett ahhoz, hogy ezt el tudjam felejteni, és ne ártsak magamnak.  

– Hogyan és miért lett lényegében a jóga a hivatása, az életfeladata?

– Amikor jógaoktatói képzésre jártam, voltak olyan kollégáim, akik akkor már tanítottak, és megkértek, hogy helyettesítsem őket. Gondoltam, miért ne? Ez így volt párszor, és rájöttem, hogy nagyon jó érzés tanítani, az emberek pedig szerették a stílusomat. A stúdiók tulajdonosai is láttak bennem fantáziát, így eleinte egy részmunkaidős állás mellett egyre több csoportot vittem, egyre több jógaórát tartottam, később pedig ez lett a legfontosabb számomra.

– Jógaoktatóként melyek voltak a pályája meghatározó állomásai? 

– A legmeghatározóbb számomra az volt, amikor kiváló és valójában az egész világon elismert mesterektől tanulhattam. Az első ilyen élményt a Simon Borg Olivierrel való találkozás jelentette. Ő mesterfokozaton végzett fizioterapeuta, sok évtizedes jóga és oktatói tapasztalattal rendelkezik, rendkívül sokat tud az emberi testről, a testmozgásról, és azt is tudja, hogyan kell jól megtanítani a jógában a testünk használatát. Szerencsés vagyok azért is, mert egy idő után találkozhattam Simon egyik tanárával, Master Yanggal, aki szintén nagymester. Járja a világot, számos helyen oktat. Segítettem megszervezni az utazásait, több évig dolgozhattam vele együtt, és közben megtanultam tőle a callygraphy rendszerét. A következő igazán meghatározó mesterem Master Peter Wu lett, aki egy nagyon szerény chi kung, kung fu mester és otthonosan mozog a harcművészetekben. 71 éves, remélem, hogy még sokáig fog tanítani, mert nagyon sok mindent megoszthat velünk. Szeretném egyszer elvinni az utazásokra is.

– Ön ma a jóga és a meditáció alkalmazásával embereket gyógyít, szerte a világon oktat, Békéscsabán is többször volt már. Mit tanácsolna azoknak, akik kipróbálnák, milyen is a jóga?  

– Mindenképpen keressenek egy képzett, jó tanárt. A hölgyek jól megválasztják például azt is, hogy milyen fodrászhoz menjenek, kire bízzák a frizurájukat. A jógában pedig az egész testünkről van szó, nem beszélve a lelki és szellemi vonalról. Fontos, hogy megbízzunk tehát abban a jógaoktatóban, akihez megyünk. Legyen biztos tudása, legyen hiteles, tudjon segíteni, lehessen tőle kérdezni, és adjon választ, adja át örömmel a tudását. Olyan kihívást jelentő dolgot, mint a jóga, jó, ha olyannal végzel, akit kedvelsz. Lenkefi Mónika például szerintem egy igazi kincs, az egyik legjobb oktató Magyarországon. 

Lenkefi Mónika: A jóga a fizikális testen keresztül hat a mélyebb lelki tartalmakra, és szinte észrevétlenül gyógyít

Jövőre lesz tízéves az Ízisz Jóga Stúdió, amely a napi gyakorlási lehetőségeken és a tanfolyamokon túl időről időre különlegességekkel is jelentkezik, szeptember 23-24-én például ismét Roman Kouzmenko tart workshopot a szervezésükben. A stúdió vezetője, Lenkefi Mónika nem először hívta Békéscsabára az ausztrál oktatót.

–  Honnan ered ez az ismeretség Roman Kouzmenkoval, és mi táplálja?

–  Simon Borg Olivier volt az én mesterem is, ő javasolta, hogy keressem meg Romant, amikor jó pár évvel ezelőtt Magyarországra jött. Roman szintén Simon a tanítványa volt Melbourne-ben, rajta keresztül találkozott Master Yanggal, akitől a callygraphy rendszert is megtanulta, és azóta tanítja. Ezen a két közös szálon kívül kiemelném, hogy Romannel emberileg is megértjük egymást, általa a tudásom frissül, és a vendégeknek is jó, ha más megközelítést látnak, hallanak. Van, akiben a tőle hallottakból ragad meg jobban valami, vagy ott kap kedvet, hogy még jobban elmélyedjen például a callygraphy gyakorlásában. Úgy látom, hogy egyébként is egyre nő az igény az ilyen jellegű, lágyabb mozgásra. Mintha kicsit alábbhagyott volna a sok sajátsúlyos, erőteljesebb, a vállat leterhelő, a testet fizikálisan jobban igénybe vevő, tradicionálisabb jógagyakorlás. A vendégeim közül sokaknak van vállproblémája, csukló problémája, van, aki műtétekből, balesetekből fakadóan nem tud már erősebb fizikális megterhelést végezni, és természetesen, ahogy haladunk előre az években, más a test igénye is. A gyakorlás iránya a tapasztalataim szerint a Roman által is képviselt lágyabb, energetizálóbb gyakorlás felé tolódott el. 

– Dióhéjban összefoglalná, hogy a hétköznapokban kiknek, miben és hogyan segíthet a jóga?

– Bárkinek, bármiben. Olyan széles a spektrum, hogy szinte felsorolni sem lehet, mivel fizikális, mentális, érzelmi és fiziológiai szinten is hat. Ezek olyan szoros összefüggésben vannak egymással, hogy elválaszthatatlanok. Bármelyikre fókuszál az ember, óhatatlan, hogy a másik három szintre is dolgozzon. Nagyon sokan jönnek kialakult fizikális vagy mozgásszervi betegséggel, sokan jönnek autoimmun jellegű betegségekkel, amelyek hátterében feldolgozatlan lelki-érzelmi traumák húzódnak meg. A jóga a fizikális testen, a mozgáson keresztül hat a legmélyebb lelki tartalmakra, és szinte észrevétlenül gyógyít – így mindenkinek segíthet, aki gyakorolja.