A sziporkázó, fordulatos előadásmód ez alkalommal is megtette hatását, a jelenlévők ütemes tapssal köszönték meg a több mint egyórás, mégis érdekfeszítő töri órát. Sándor nagyjából fél órával az esemény kezdetét követően kijelentette, hogy ha már ilyen szép számban eljöttek, akkor nem hagyja abba, hanem inkább ráhúz még egy keveset. A látogatók nagyon hálásak voltak és az sem zavarta őket, hogy a Tisza Kvintett koncertje is elkezdődött már a vár tövében mire a kiváló történész pontot tett az utolsó mondata végére – számolt be a gyulakult.hu.
Különösen hálás volt például az a fiatal pár, akik korábban a várbeli előadást is meghallgatták, s azután jöttek át a kastélyparkba. A képek mellett elmerengve ismerős helyszínt fedeztek fel, a kelenföldi Wenckheim villát ábrázoló egyik levelezőlap kötötte le a figyelmüket. Azt találgatták, hol lehet most ez az épület.
Szabadi Petra és Elek Gergő a főváros XI. kerületéből érkezett hozzánk, háromnapos kirándulásuk kellős közepén tartottak. Azért esett a választásuk Gyulára, mert Petra igen nagyon kedveli a várakat, Gergő pedig rajta kívül a vizek szerelmese, s mivel itt mindkettőből jócskán megtalálható, ilyen módon nem volt kérdés, hol töltik a közös szabadidőt. A fiatalember azt is elmondta, 30 évet élt Kelenföld közelében, Albertfalván, ezért is foglalkoztatja ez a kérdés.
A budapesti Wenckheim-villa sajnos már nincs meg, hiszen a II. Világháborúban bombatalálat érte és menthetetlenül megrongálódott. Viszont az épületről két levelezőlap is ismeretes, mindkettőből birtokol egyet-egyet Tuska János, békéscsabai optikus, aki korábban a rendelkezésünkre bocsátotta ezeknek és más levelezőlapoknak és fotográfiáknak a digitális verzióit.
A csabai gyűjtő üzemelteti a wenckheim.hu oldalt, mindenképpen érdemes szemügyre venni az ott fellelhető anyagot. Neki köszönhetően valósulhatott meg ez a szabadtéri kiállítás is, valamint Bagyinszki Zoltánnak és Schell Józsefnek köszönhetően is. Utóbbi egyenesági Almásy leszármazott, előbbit pedig talán nem is kell bemutatni, hiszen munkássága önmagáért beszél.
Az állókép különlegessége, hogy ezt a levelezőlapot az a szakács írta meg, aki ebben az épületben, a kelenföldi Wenckheim rezidencián dolgozott.
Kicsi a világ! Egy, a fővárosban élő fiatal párnak Gyulára kellett utaznia azért, hogy egy korábban létezett érdekes épületről, így saját közvetlen környezetükről többet megtudhassanak. A képek, melyek a kastély évszázadairól és az itt élt családokról, hol vidám, hol pedig szomorú életeseményekről mesélnek, természetesen továbbra is megtekinthetők.
