A család Stojanovits Krisztina révén került rokonságba a Ladics családdal, amikor a gyulai Ladics-dinasztia alapítójának, a szarvasi származású, jogászként Gyulán letelepedett Györgynek lett a felesége. A família utolsó tagjai Stojanovits Gabriella és Katalin végrendeletükben a város közgyűjteményére hagytak egy 1871-ből származó festményt. A település polgármestere kiemelte: mindketten köztiszteletnek örvendő személyek voltak Gyulán és történelmi szempontból jelentős család leszármazottai is egyben.
– A dédnagyapjuk, Stojanovits Szilárd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a nemzetőrség kapitánya volt a városban és megválasztották a városvezetői tisztségre is – emlékezett vissza Görgényi Ernő. Hozzátette: a testvérpár édesapját szintén Stojanovits Szilárdnak hívták, aki jelentős szerepet töltött be a városban, majd egy csorvási birtok irányításának szentelte idejét. Utóbbi település főtere egy mellszoborral őrzi az emlékét.
A festmény a megyeszékhely múzeumának segítségével került a gyulai közgyűjteménybe. Az Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft. kiállítóhelyekért felelős ügyvezető igazgatója ismertette: a végrendelet elkészülésekor, 2006-ban a gyulai Erkel Ferenc Múzeum a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága alá tartozott, így jogilag ez az intézmény rendelkezett a festmény felhasználási jogával. Fekete-Dombi Ildikó hozzátette: 2012-ben változás történt, a város lett a múzeum fenntartója, míg a BMMI jogutódja a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum lett.
– A testvérpár azt szerette volna, ha Gyulán, az Erkel Ferenc Múzeumban állítják ki a képet, de az jogilag a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága utódjához került. A csabai múzeum gondos gazdaként restauráltatta a műalkotást és a végrendeleti szándéknak megfelelően átadták nekünk a festményt – mondta el.
Az átadó kapcsán a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója, Bácsmegi Gábor megjegyezte: egy állandó kiállítást mindig frissíteni kell – nem lehet akár 10 évig is ugyanolyan állapotban – így erre most lehetősége nyílt a gyulaiaknak. A festményt a Almásy-kastély emeleti termében, a gróf nappalijában helyezik el.
A mű a 19. század második felében alkotott Anton Cuberle bécsi festő munkája. Különlegességét az is adja, hogy a művész képei közül nagyon kevés maradt fent. A csabai múzeum művészettörténésze elmondta: a festőről sokat nem lehet tudni, de az biztos, hogy 1873-ban egy hasonló képpel részt vett a bécsi világkiállításon, amelyen Munkácsy Mihály is ott volt a Köpülő asszony című festményével. Gyarmati Gabriella ismertette: az akkori világeseményen 1511 osztrák festményt láthatott a nagyérdemű, amelyek közül Cuberle 281-es szám alatt állított ki.
– A most átadott Háborgó tenger című alkotást kis ecsettel, az apró részletekre figyelve készítette el Cuberle, aki éjszakai tájképeket szeretett festeni a leginkább. Ez a kép Gyulán, az Árpád és Corvin utca sarkán található Stojanovits-ház ablakkal utcára nyíló szobájában volt megtalálható. Már 80 éve a falon volt, amikor leemeltük. Bár szennyezett volt, a kép nem sérült. Petrovszki Zoltán, a Munkácsy Mihály Múzeum okleveles restaurátora restaurálta – hangzott el az átadón.
Galéria
