Kadelka László volt a Terefere vendége pénteken a Jókai Színház Művész Kávéházában. A Kállay Ferenc-életműdíjas ügyelővel, a beszélgetős program házigazdájával Gajdó Tamás színháztörténész beszélgetett. A rendezvényt olyan nagy érdeklődés övezte, hogy a később érkező vendégek már nem is találtak szabad helyet a teremben.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tudományaos főmunkatársa úgy fogalmazott: egy életmű-interjút szerettek volna készíteni Kadelka Lászlóval, amelyből a közönséget sem szerették volna kizárni.
– Kadelka László nagy idők nagy tanúja. A régi Nemzeti Színházban ő volt az, aki ügyelőként az utolsó előadásnál leengedte a függönyt, az új Nemzeti Színházban 2002-ben jelképesen ő nyomta meg a gombot, hogy felemelkedjen a függöny, ezzel jelezve az új korszakot – emelte ki Gajdó Tamás. A színháztörténész szerint Kadelka László a Nemzeti Színház eszmeiségének egyik ébren tartója és a legjobb példa arra, hogy a teátrumban az egymást követő generációk hogyan örökítik át a tudást, a színháztörténeti emlékeket.
Kadelka László a Nemzeti Színházban töltött éveit nagyon sajátos időszakként jellemezte. Úgy fogalmazott, hogy méltán híres emberekkel dolgozhatott együtt mind a művészek, mind a háttérszakmák képviselői közül, akiket a szakma zseniális mestereinek tart. Arról is beszélt, hogy az ügyelő egy nagyon speciális szakma, amit nem tanítanak Magyarországon. Őket először a karmesterekhez hasonlíotta:
– Kevesen tudják, hogy milyen sokrétű szakma dolgozik a háttérben, a színfalak mögött. Öltöztetők, fodrászok, zsinórosok, hangosítók, világosítók, cipészek, kellékesek, az ő munkájukat kell összehangolnia az ügyelőnek – árulta el. Itt nem állt meg, hiszen párhuzamot vont szakmája és a repülőgép pilóták között:
– A színház világtörténete tele van tragédiákkal. Elsősorban tűzesetekkel, amelyek miatt pánik törhet ki, a nézők nem tudják elhagyni az épületet. Ha fölszáll a repülő, annak baj nélkül kell leszállnia vagy ha fölmegy a függöny, annak baj nélkül kell összezárulnia – összegzett.
Kadelka László 8 éve dolgozik a Békéscsabai Jókai Színházban. Elmondása szerint olyan jól érzik magukat családjával a békési megyeszékhelyen, hogy semmi pénzért nem költöznének vissza Budapestre.
