Jalekné dr. Rózsavölgyi Katalin: A művészet kapcsolódási lehetőség a pszichiátriai betegséggel élők és az egészséges emberek között
– Országosan 14. alkalommal szervezik meg a PsychArt® Művészeti Maratont, amelyhez most először csatlakozott Békéscsaba. Honnan jött az ötlet?
– Ez a programsorozat először 2010-ben valósult meg, azóta is a budapesti székhelyű Moravcsik Alapítvány szervezi minden évben az Art Brut Galériával együtt. A rendezvény célja a pszichiátriai betegeket körülölelő stigmacsökkentés. Év elején merült fel az ötlet, hogy Békéscsaba, Békés megye is csatlakozhatna a kezdeményezéshez. Gyulán van az ország egyik legnagyobb pszichiátriai osztálya, a megyében pedig nagyon jól működik a pszichiátriai gondozó hálózat, rengeteg kiváló klinikai szakpszichológussal és a mentális egészség területén dolgozó szakemberrel. A Baly Hermina Alapítvány felvállalta a helyi rendezvény lebonyolítását, megszervezését, így csatlakoztunk a kezdeményezéshez.
– Mit kell tudni az országos programról? Kik, és milyen módon vesznek részt ebben?
– A Psychart 24 rendezvényre bárki eljöhet, aki egy előzetes regisztrációval jelzi a jelentkezési szándékát. Az alapkoncepció az, hogy a művészet, mint egy közös nyelv és kapcsolódási lehetőség teremti meg a hidat a pszichiátriai betegséggel élők és az egészséges emberek között. Békéscsabán szeptember 27-én, pénteken déltől, szeptember 28-án, szombaton délig ennek jegyében egy közös térben együtt alkothatnak a pszichiátriai betegséggel élők és az egészséges emberek.
– A mentális betegséggel küzdő emberek is önként jelentkeznek? És honnan szerezhetnek tudomást erről a lehetőségről?
– Ez egy érdekes dolog, ugyanis a jelentkezők esetében nem tesszük fel azt a kérdést, hogy az adott jelentkező él-e pszichiátriai betegséggel vagy sem, hiszen a lényeg pont az, hogy ebben a térben úgy legyünk együtt, hogy nem stigmatizáljuk egymást. Nem teszünk különbséget, hogy ki, milyen okból vagy indíttatásból érkezet a rendezvényre. Egyébként a Békés Megyei Központi Kórház pszichiátriai osztályának orvosai, az addiktológiai rehabilitációs osztály orvosai, a Békés megyében gondozást ellátó pszichiáter szakemberek mind-mind tudnak a rendezvényről, kaptak tájékoztatás. Ők is propagálják az eseményt, jelezték az ellátottak, gondozottak, betegek számára ezt az alkalmat. Lesznek, akik onnan érkeznek, mások a médiából értesülnek a rendezvényről, és így jelentkeznek.
– Szeptember 27-28-án, 24 órán át tart majd az esemény, a jelentkezéseket szeptember 20-áig várják.
– Mivel Békéscsabán első alkalommal lesz PsychArt® Művészeti Maraton, azoktól a nagyvárosoktól lestünk el fortélyokat, amelyeknek a szervezésben már gyakorlatuk van. Vitathatatlan, hogy izgulunk, és hogy nincs ebben még tapasztalatunk. Ezért arra gondoltunk, hogy előzetes regisztrációval könnyítjük meg annak a felmérését, hogy hány résztvevőre számíthatunk. A résztvevők egyébként majd idősávokat jelölhetnek meg, hogy milyen idősávban szeretnének jönni. Hiszen egy alkotás elkészítése az körülbelül 3-4 órát vesz igénybe és a helyszínen kiállított festőállványok száma is korlátozott. Szerettük volna azt elkerülni, hogy például nagyon sokan érkeznek egyszerre, és esetleg azért nem tudnak aktívan bekapcsolódni a rendezvénybe, mert nincsen szabad festőállvány vagy nincs elegendő festőecset.
– Az alkotás témáját illetően teljesen szabad kezet kapnak az alkotók, vagy lesz valamilyen központi szál?
– Teljesen szabad kezet kapnak. A lényeg pont az, hogy mindenki azt festheti a vászonra, amit megjeleníteni szeretne. Fontos, hogy nem feltétel semmiféle művészeti előképzettség. Aki valaha is járt Budapesten az Art Brut Galériában, az láthatta, hogy outsider naiv festők fantasztikus képei vannak ott kiállítva. Ezek az alkotások pont attól nagyszerűek, hogy igazán szívhez szólóak és egyediek. Bízunk benne, hogy sok hasonló születik majd Békéscsabán is.
– Ahhoz, hogy egy ilyen nap megvalósuljon, háttérmunkákra van szükség. Segítőkre, önkéntesekre is szükség van?
– Igen, szeretettel várjuk az önkéntesek jelentkezését. Mert bár már vannak önkénteseink, de belőlük sosem elég. Segítségre lesz is szükségünk, hiszen az adott nap szervezése folyamatos munkával jár, ecseteket kell mosni, állványokat kell tisztítani, terepet kell rendezni. Örülnénk, ha minél több önkéntes jelentkezne erre a rendezvényre.
– Az elkészült alkotásokat hol nézhetik majd meg az érdeklődők?
– A Psychart rendezvényeknél hagyomány, hogy egy szakmai zsűri minden helyszínen 10 képet kiválaszt, amelyekből egy vándorkiállítás születik, ami azután az összes, a rendezvényhez csatlakozott nagyvárosba ellátogat. Ezt követően a képek visszakerülnek abba a városba, ahol születtek. Minden résztvevőnek figyelembe kell vennie azt, hogy az itt elkészült alkotásokról lemond, azokat a helyi szervező egyesület vagy alapítvány részére adományozza. Jelen esetben a Baly Hermina Alapítvány lesz az a szervezet, amely ezeket a képeket kezeli a jövőben.
Szabóné dr. Kállai Klára: A segítés jót tesz a segítőnek is
– Szabóné dr. Kállai Klárával folytatjuk. Arra kérem, meséljen kicsit arról, miért csatlakozott az alapítvány ehhez a kezdeményezéshez?
– Baly Hermina az alapítványunk névadója megyei pszichiáter főorvos volt éveken át Gyulán. Az, hogy a Pándy Kálmán kórházban az ideggondozó hálózat kiépült, az ő munkásságának köszönhető. Nagyon sok újítást bevezetett annak idején. Azt gondolom, hogy ő is nagyon szeretné, hogy ezt a rendezvényt itt is megvalósítsuk. Örültünk Rózsavölgyi doktornő javaslatának és kerestünk támogatókat is, például Békéscsaba önkormányzat is az ügy mellé áll, és pályázatot is nyertünk erre. Vannak olyan önkéntes felajánlások is, amelyek családiasabbá tehetik majd a hangulatot – összességében a reményeink szerint elég sokan vesznek majd részt És vannak sokan, akik úgy önkéntesek, hogy nem jönnek ugyan oda majd. De hogy mindenféle kisebb-nagyobb felajánlás, akár például, hogy süt egy doboz süteményt, és akkor a résztvevőknek ott adja. Szóval hogy szerintem elég sok ember részt vesz a PsychArt® Művészeti Maratonon.
– Egyébként miért jött létre és mivel foglalkozik a Dr. Baly Hermina Mentálhigiénés Alapítvány?
– A kórház és Baly Hermina unokahúga közreműködésével jött létre. Igazából abban én voltam az ötletgazda, de én csak a főorvosnőről elnevezett díjat szerettem volna létrehozni és odaadni minden évben valakinek, aki sokat tesz az emberek lelki egészsége érdekében. Ehhez engedélyt kellett kérnem az unokahúgtól, ő pedig azt mondta, hogy akkor csináljunk inkább egy alapítványt. Valóban sokkal nagyobb lehetőség rejlik az alapítványban. Alapvető célunk a lelki egészség megőrzése és támogatása, a pszichológia kultúra szélesítése minden szinten. Az egyik kiemelt pont például – az alapítvány alapító okiratában is szerepel – a pszichiátriai betegséggel élők segítése, konkrétan az antistigma program, és egyéb támogató programok.
– Ma már elfogadottabbá vált, hogy szakember segítségét kérik azok az emberek, akik úgy érzik, hogy megbillent a lelki egyensúlyuk. Önök hogy látják ezt?
– Elég régóta vagyok a pályán, a korom előnye, hogy akár hosszabb évtizedekre rálátok. Amikor még pályakezdő voltam Baly Hermina osztályán, egyáltalán a gyulai kórházban, akkor azon dolgoztam, hogy higgyék el az emberek: van a pszichológiának, meg a léleknek is szerepe a szomatikus orvoslásban. Telt-múlt az idő, most pedig ugyancsak én vagyok az, aki azt mondja, hogy azért mindenben nincs akkora szerepe a léleknek. Viszont látom, hogy még ma is van előítélet. Nem azzal szemben, hogy pszichológushoz vagy pszichiáterhez forduljunk, az ma már könnyebben megy. De a betegeknek azt fölvállalniuk, hogy van valami ilyen érintettségük, az még mindig egy kicsit nehezebb téma talán. A mostani program talán arra is jó, hogy megértsünk, elfogadjunk dolgokat, hátha akkor jobb lesz. Mire gondolok? Van, mondjuk egy súlyos depressziós édesanya, akinek azt mondják, hogy szedd már össze magad. Most ez a legrosszabb, amit ilyenkor mondhat, mert nyilván pont az a baj, hogy nem tudja összeszedni magát. Az alapítvány célja például a kultúra terjesztése akár ebben is: hisz attól még, hogy ő pszichiátriai beteg, például gyönyörűeket alkothat. És az együttes alkotás az bármelyikünkre ráfér, szerintem bármikor. Eleve örömforrás. Bíztatnék mindenkit, hogy ha úgy látják, a másik kicsit szomorú, vagy fáradtabb, nagyon sokat tud segíteni, ha csak elkísérjük egy-egy szakaszon.
– Mi a helyzet akkor, amikor egy beteg nem veszi tudomásul, hogy beteg?
– Jó pár évtizeden keresztül a telefonos lelki elsősegély szolgálatot vezettem. Ott tapasztaltam, hogy nagyon sokan telefonálnak úgy: tessék várni, odaadom a telefonomat. Nem is gondolják, hogy azzal már megmentették az érintett életét. Van, aki bajban van, de nem tud egyedül segítséget kérni. Talán már belátja, hogy vannak problémái, de nincs ereje összeszedni magát és elindulni segítségért. Tehát ilyenkor az ilyen hozzáállás segíthet: Néztél időpontot? Én hallottam valakiről, hogy milyen. Tudok neked segíteni abban, hogy elmenjünk oda? A segítő szakmában is kicsit lenézik azt, amit úgy hívunk, hogy segítségkérésre szocializálás. Tehát eljuttatni valakit ahhoz, hogy merjen és tudjon segítséget kérni. Ha ezt meglépi, az már fél gyógyulás.
– A PsychArt® Művészeti Maratonon milyen szerepe lesz a Dr. Baly Hermina Mentálhigiénés Alapítványnak szeptember 27-28-án?
– Az egész rendezvény megvalósítása, lebonyolítása a mi feladatunk. Úgy 25-30 önkéntes kell ehhez a programhoz, az ő felkészítésük, koordinálásuk, az eszközök beszerzése, a helyszín biztosítása előzi meg a rendezvényt. Amikor pedig elkezdődik, árgus szemekkel kell figyelni, hogy mindenki tegye, amit kell. Elterveztük például, hogy a fiatal korosztály számára adunk sprayket, amelyekkel egyébként szoktak graffitiket készíteni. Az alapítványnak nincsenek főállású munkatársai, az egész önkéntes alapon működik. Nagyon fontos tehát az önkéntesek bevonása, motiválása, hogy ők is hírét vigyék a rendezvénynek. A pályázatok és a szponzorkeresés kapcsán egyébként azt tapasztaltam, hogy Békés megyében nyitottan állnak az alapítványhoz, és a mostani rendezvényhez is.
– Milyen terveik vannak még a közeljövőben?
– Október 11-én lesz a lelki egészség világnapja, ennek apropóján, Békéscsabán a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségével együtt szervezünk konferenciát, amelyre körülbelül 100-150 főt várunk. Ezt minden évben megrendezzük, ez az év attól különleges, hogy az alapítvány 25 éves. Az alapító emlékének is ajánljuk ezt a konferenciát, aki sajnos már nincs köztünk. Ő egy festő-grafikus is volt azon kívül, hogy klinikai pszichológus. Az alkotásait a fia rendelkezésre bocsátja, azokból kiállítás nyílik, és az egyik alkotása képezi a Füri Anna-díjat. Ezen kívül még ebben az évben, egy másik pályázatból mentális elsősegélynyújtó tanfolyamokat tervezünk. Ez lényegében azt tanítja meg nagyon egyszerűen, hogy nem félni kell, hanem bátran oda kell lépni segíteni. Hisz a segítés az jót tesz a segítőnek is.
