Takács Péter, a Féja Géza 1. szám alatti intézmény vezetője köszöntőjében elmondta, 2002 óta működik a házban a Lencsési Pódium Est-programfolyam.
Majd átvette a szólabdát Faragó Csaba, a Pannonoktatási Központ Gimnázium Békéscsabai Tagintézményének 12-es hallgatója, egyben az est narrátora, aki Poliák Judit (Csonti) a Törpék között és a Törések című novelláskötetekből, kivételes bariton orgánumán felolvasott egy-egy dolgozatot.
Azt követően egy újabb varázslat szökött a színpadra: a nagy visszatérő, Paczuk Gabi színésznő és Vozár M. Krisztián zongoraművész Cserháti Zsuzsa dalokat adott elő.
Később a felolvasásba bekapcsolódott Pacuk Gabi és Poliák Judit is. Illetve a szerző arra kérte a közönséget, hogy mondjanak egy-egy számot 5-139 között. „47” – kiáltotta be Huszár Endre, aBékéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület tagja. És Judit felolvasta a 47. oldalon megjelent rövid sztorit. (Hanyas vagy? 47-es?)
A programot Scholtz Endre festő háttérképei színesítik.
***
A rendezvény előtt Poliák Judittal, alias Csontival beszélgettem – ismeretségünk több évtizednyi, így tegeződtünk.
– Ezer éve ismerlek, de nem tudom, hogy miért hívnak Csontinak a barátaid?
– Mert amikor (Scholtz) Endrével megismerkedtem, alig voltam 47 kiló. Tulajdonképpen tőle kaptam ezt a becenevemet. Amúgy már 52 vagyok.
– Honnan jött a betűvetés szeretete?
– 10 éves lehettem, amikor nagyapám tanyáján, kezemben egy könyvvel, egy nagy pléden feküdtem és elhatároztam, hogy ha én bizony egyszer felnőtt leszek, írni fogok egy könyvet. Egyébként a nagyszüleimnek rengeteg könyvük volt, imádtam olvasni.
– Gondolom, az általánosban szépen fogalmaztál.
– Egyáltalán nem fogalmaztam szépen. Nem is szerettem „kötelezően” fogalmazni, mert közhelyesnek találtam.
– Az első köteted, a Törpék között 2006-ban jelent meg. Mi történt az általános suli és a fiatal felnőtt korod között?
– Tulajdonképpen mindenhol gyűjtöttem az impulzusokat.
– Ki és mi az, aki/ami a legjobban hatott rád?
– Örkény István. Szeretem a fanyar humort, a rövid novellákat, az életképet.
– Az utóbbi időben jónéhány munkádat a Ferencz Rezső által szerkeszett TótMelanzsban is el lehetett olvasni. Ez a műfaj tipikusan az, hogy valaki érti vagy nem.
– Pontosan! Szeretem láttatni az élet fonákját; illetve azt, hogy a semmiben is ott vannak a dolgok, csak meg kell tudni őket fogni.