Hungarikum lett a keleti típusba tartozó magyar nyereg is, amelyet a török elleni harcokban is hatékonyan használt a könnyűlovasság. A magyar nyereg igazán különleges darabja a lovas kultúráknak – nemcsak itthon, hanem világszerte. Története egészen a honfoglalás koráig, a 9–10. századig nyúlik vissza.
– A magyar nyereg több szempontból eltér a nyugati és a keleti nyergektől. Alapja egy merev faváz, amely négy fő részből áll: két oldallapból, valamint az első és a hátsó kápából. Ezeket bőrrel vonták be, ami nemcsak védelmet nyújtott, hanem díszítésre is lehetőséget adott – fogalmazott Szőke Péter.
A nyereg szerkezete biztosította a lovas stabil ülését és a súly egyenletes eloszlását, ami különösen hosszú utak vagy harcok során volt fontos. A magas első és hátsó kápa segítette, hogy a lovas a leghevesebb mozdulatok közben se veszítse el az egyensúlyát. A széles, mély ülés kényelmes volt, és óvta a ló gerincét is, mindezen tulajdonságok tették a magyar nyerget igazán különlegessé.
– Fontos, hogy a ritka nyerges mesterség ne haljon ki teljesen. Reméljük, hogy ezzel a hatalmas elismeréssel és rangos díjjal újra fellendítjük a mesterséget, a hagyományainkat ugyanis ápolni és őrizni kell – tette hozzá a Guzsalyas Egyesület elnöke.
A nyeregmíves mesterség külön hagyománnyá vált, és a díszített magyar nyereg idővel a nemesi rang, majd a huszárság jelképévé nőtte ki magát. A Hungarikum Bizottság döntésével 98-ra emelkedett a Hungarikum Gyűjteményében található elemek száma.
Galéria
