Szombaton tartották a repülőtéren a Békéscsabai Veterán Pilóták Baráti Körének tizenkettedik találkozóját, amelyre az ország több pontjáról is eljöttek a régi csabai pilóták. A megjelenteket Párzsa László azaz a „Kölyök” köszöntötte, majd egyperces néma felállással emlékeztek azokra, akik már eltávoztak, akik „megkapták az utolsó felszállási engedélyt...”
A program az Univerzum Lányainak hastáncbemutatójával folytatódott, majd a jelenlevők átadták magukat az emlékezésnek, a nagy beszélgetéseknek.
– 2008-ban rendeztük meg a veterán pilóták első találkozóját, azóta minden évben összejövünk, mindenki tudja, hogy július második szombatján itt a helye. Elég egy telefon, elég az interneten egy felhívás, és aki csak tud, eljön. Nem tudunk, és nem akarunk leszokni azokról a baráti szavakról és ölelésekről, amelyeket itt adunk és kapunk. A repülős társadalom külön világ, ahogy egykor, úgy most is számon tartjuk egymást, örülünk, hogy még láthatjuk a barátainkat – fogalmazott Párzsa László szervező.
A találkozón most is azok vettek részt, akik valamikor Békéscsabán kezdték a repülést, és akik közül sokan szinte kincsként őrzik a régi repülési naplójukat. Párzsa László például 1955-ben, 15 éves korában, még kölyökként szerelmesedett bele a pilóták életébe, innen is ered a Kölyök ragadványnév. Annak idején – a többiekkel együtt – ő is minden hétvégéjét, sőt még az iskolai szüneteket is a repülőtéren töltötte. Mint mondja: akkor éltek igazán, amikor repültek, és ezt még a nyolcadik iksz küszöbén sem lehet elfelejteni.