2008 óta minden évben találkoznak a veterán pilóták Békéscsabán

2020. szeptember 5. 14:17 | Hidvégi Dávid

A Békéscsabai Veterán Pilóták Baráti Körének első találkozója 2008. július 26-án volt, azóta minden évben egybe gyűlnek és mesélnek egymásnak a pilóta éveikről. Többségük a Békéscsabai Repülőtéren szolgált, de akadnak vadászpilóták is a tagok között.

A rendezvény szervezője elmondta, hogy felesége javaslatára kezdett bele a pilóta társai felkeresésébe. Az első találkozójuk után vált hagyományossá a rendezvény. Az ezüstkoszorúval rendelkező Párzsa László 1955-ben, 15 éves korában repülőgép modellezőként szeretett bele a pilóták életébe, a társai a fiatal kora miatt csak "Kölyök" néven illették. Kiemelte: modellezőként kezdte, majd 1956-ban családja tudta nélkül ejtőernyősként kiugrott egy gépből, amelyet a szülei nem díjaztak. Édesapja látta a fia ugrását, mivel rajongott az ejtőernyősökért, de akkor még nem tudta, hogy a hetedik ember épp a saját gyermeke. Párzsa László volt olyan makacs, hogy végül a szülei beleegyeztek abba, hogy vitorlázó pilóta legyen.

– Tudatosan kezdtem el keresni a régi pilóta társakat, az első találkozón már több, mint húszan voltunk. Mindenki úgy szervezi a családi eseményeit, hogy el tudjon jönni. Voltak különleges találkozóink is, például 2011-ben Finnországból eljött az egyik Békéscsabáról elszármazott pilótánk, 2016-ban pedig maga Farkas Bertalan, Magyarország első világűrt megjárt űrhajósa látogatott meg minket és dedikálta a saját könyvét – fogalmazott a szervező, aki az eseményen egy üveg italt kapott a 80. születésnapjára azoktól, akik nem tudtak jelen lenni a találkozón.

 

 

A Békéscsabai Repülőtér nyugalmazott parancsnoka, Szappanos József, aki napokon belül betölti a 90, életévét így emlékezett vissza: 

– Az élményeket rettenetesen nehéz kézzel foghatóan átadni. Amikor az ember levegőbe emelkedik, amikor föntről egy csodálatos tájra néz, akkor arra gondol, hogy lent miért nem ilyen szép. Ezt csak azok tudják megérteni, akik magasban jártak és szétnéztek maguk körül. A tájak szépsége, az a nagy csönd, a szabadság, a tudat, hogy egymagam vagyok a gépen és nekem kell mindent megoldanom csodálatos érzés – emelte ki Szappanos József, aki vadászpilótaként is tevékenykedett.

Dr. Ványai László nyugalmazott kapitány ma már csak sportként űzi a repülést Szegeden.

– Rendkívül sokat fejlődött a repüléstechnika az elmúlt bő ötven évben, de nemcsak a repülés, hanem a híradástechnika is. Akkoriban egy szekrény nagyságú rádió adó-vevőnk volt, de ma már egy okostelefon tízszer többet tud. A sportgépek műanyagból készülnek és sokkal nagyobb a teljesítményük, mint a korábban gépeknek – hangsúlyozta.

A kör tagjai a Békéscsabai Repülőtéren találkoznak minden évben. A szervezők remélik, hogy jövőre is meg tudják tartani a rendezvényt, de a vírushelyzet miatt most még nem kezdik el szervezni a következő találkozót.

 

További programok »

FEL