Az élménysétán a Békéscsabán 1920-tól megjelent Körösvidék című napilapból az érdeklődők – voltak fővárosi és debreczeni vendégek is – megismerhették, hogy miképp éltek őseink száz esztendeje. Ugrai Gábor kifejezetten a humoros, illetve a mai ember számára szokatlan cikkekről mesélt.
A séta eredendően a Szent István téri Tourinform iroda elől indult volna, illetve onnan is indult, ám a városban pulzáló Utcazene Fesztivál egyik színpadja légvonalban vagy húsz méterre volt a gyülekező ponttól. (Szatyiék épp Takáts Tamástól a Megöl a vágyat dúrták; Gáborék lehet, hogy maradtak volna, ha esetleg a Zakatol a vonatot játsszák.)
Szatyi délelőtt a színház előtt is pörgette a mikrofonállványt – Fotó: Such Tamás
Így gyorsan átsétáltak egy másik ikonikus támponthoz, a Fiume frontjához, ahol kivételesen egy másik színpad volt 15 méterre. A séta folytatódott, és a volt Postapalota előtt meg sem állt. Ott már csak a szökőkút zavart az éterben.
Az egyik kedvence korabeli hirdetése az Egy rossz talicska elveszett a kávézó előtt, aki elvitte vigye vissza! volt. Azt persze nem tudni, hogy mi volt a taliga baja, és sajnos az sem derült ki, hogy meglett-e?
A következő felhívás igencsak figyelemfelkeltő volt: „Kérelem. Felkérem azon urakat, akik hétfő délután CsAK-pályán (nocsak-noCSAKK, nincs új a nap alatt) látták, amikor engem Fülöp Nándor rendőrfelügyelő úr a tacszászlóval fejbevágott, vagy erről részleteket tudnak, jelentkezzenek a Szociáldemokrata Párt titkárságánál, Andrássy út 30. Petrányi Béla.” (Megjegyzés, manapság nehéz lenne egy ilyen szituációt elképzelni.)
A soros cikkben a történelemtanár épp, egy saspatikás bejegyzést olvasott fel, ami a nagyon modern csókálló rúzsra (vagy a rúzsálló csókra) hívja fel a figyelmet. A program előtt, a Tourinform iroda szomszédságában lévő patikába majdnem bementünk, hogy vajon forgalomban van-e még az említett rúzs.
Ugrai Gábor – Fotó: Such Tamás
– A Körösvidék című napilap 1920. március 30-án jelent meg – jegyezte meg Ugrai Gábor. – És épp az előtte lévő nap vonult ki a román hadsereg Békéscsabáról. Nem mellesleg az antant küldöttség egy skót szoknyás férfival érkezett, és a tót mamókák bizonyára rácsodálkoztak, hogy milyen világ ez.
A Körösvidék megjelenése két és fél hónappal a Trianon előtt volt. Állítólag Békéscsaba az egyetlen város, amelynek nem ártott Trianon. – De miért írnak olyat, hogy a város pozitívan fejlődik Trianon után, hiszen Csaba 1917-ben még csak egy falu volt – tette fel a kérdést.
Megválaszolta, őseinknek volt egy nagyon jó tulajdonságuk: a jövőbe vetett hit, mert tudták, hogy rossz helyzetbe kerültek – hiszen a város az ország közepéről a térkép szélére került. Itt azonban élni tudtak az adott helyzettel: a környéken élő gazdák a határ miatt nem tudták Temesváron, Aradon, Nagyszalontán eladni/vásárolni, így maradt Csaba.
Továbbá elmesélte, akkoriban a városházán még nyílt választások zajlottak. Megjegyzete, Horthy idejében a demokrácia nem igazán élte a fénykorát. Történetesen a választási elnök azt kérdezte egy idős asszonytól, hogy „Kire akar szavazni?” Mire ő azt mondta: „Ferencz Jóskára!” „De a király halott.” „Tudom, de ő egy nagyon jó ember volt, így rá szavazok!”
Ugrai Gábor hozzátette, míg a Békéscsabán állomásozott 101-esek Ferencz Jóska oldalán büszkén mentek hadba az 1. világháborúban, addig épp Ferenc József végeztette ki az aradi 13-akat.