Örökifjú karate nagymester Békéscsabán

Az American JKA Karate Association (A.J.K.A.) magyarországi csoportja két fontos országos tábort is Békés megyében rendez évente. Júliusban Gyulán találkoztak a szövetség tagjai. Most pedig-hasonlóan a tavalyi évhez – Békéscsaba adott otthont az országos szemináriumnak. A tábort a magyar harcművészeti élet „rangidős” személyisége, a 80 éves Sensei Sáfár László IX.DAN vezette – mint mindig – számolt be a Békés Megyei Harcművész Szövetség.

A neves harcművész nem csak a shotokan karatét és a BUDO szellemiségét adja át, hanem érdemes meghallgatni véleményét az élet más vonatkozásaiban is. Külön szerencse, hogy hatalmas élet tapasztalatát szívesen osztja meg – mindig készségesen áll rendelkezésre, interjúra.

 

– Nem először vezeti az országos tábort itt Békéscsabán. A tavalyi táborhoz képest lát-e változást?

–  A résztvevők színvonala jóval magasabb, s az én munkám egyre könnyebb és könnyebb. Nem kell mindent külön, egyenként megmagyarázni, nem kell minden öt perecben megállni és javítani, és így magasabb színvonalú technikákat is tudtam tanítani.

 

– Milyen volt a haladók és a kezdőbbek aránya a táborban?

– Kilencven százaléka haladó volt és tíz százaléka kezdő volt.

 

– Sáfár Sensei tavaly úgy tervezte, hogy Békéscsabán rendszeresek és országos jellegűek lesznek ezek a táborok. Továbbra is így tervezi?

– Teljesen, hiszen nagyon szeretek ebbe a régióba jönni, ha itt vagyok, elfelejtem, milyen napot írunk, úgy érzem magam, mintha a második otthonom lenne, s nekem ez nagyon fontos. Elértem azt a pontot az életemben, hogy csak oda megyek, ahol jól érzem magam, és itt, Békéscsabán nagyon jól érzem magam!

 

– Sáfár mesternél – s ez a tábort megnyitó beszédében is tükröződött – nagyon sokat számít a mentalitás. Hogyan látja a versenyzés és a tradicionális karate kapcsolatát?

– Nem véletlenül merül az fel, hogy végül is: Mi a Karate-DO? Még magas övfokozatú mesterek is kikérik ebben a véleményem. Ha valaki kérdezi Tőlem, a válaszom: BUDO, önvédelem, testnevelés, és ebben a sport a legutolsó. A shotokan karate egyik legnagyobb alakja Funakoshi nagymester után, sensei Nakayama mondta, hogy a verseny karate több kárt okozott a karaténak, mint akármi más. Viszont kell a verseny karate, mert az teszi népszerűvé, szükség van rá emiatt, de nem ez a karate lényege. Nagyon kis százaléka sportol azoknak az embereknek, akik edzenek. Nekünk azokra a tömegekre van szükségünk, akik nem versenyszerűen sportolnak, azokra vigyázni, Őket megtartani és tanítani kell.

 

– Itt a csapatban is jó pár „őszülő halántékú” idősebb harcost látunk, akik nem a jövő emberei. Megkérdezte Őket Sáfár Sensei, miért járnak hozzá évek óta? Mi tartja Őket a karatéban?

– Erőt, egészséget várnak. Mindenhol a világban az idősebb emberek, nemcsak Magyarországon, Amerikában is másképpen élik a mindennapi életüket, mint a többiek, és úgy érzik, ez a karate miatt van.

 

– Mondhatjuk, hogy a valós életben is kamatozik ez az életforma?

– Ezreket tanítottam a világ különböző részein. FBI ügynököktől kezdve, milliomosok, tőzsdések, politikusok is vannak köztük, s amikor jönnek, gyakran mondják: „Sensei, maga miatt vagyok, ami most vagyok.” Úgy érzik a kapcsolatuk velem, a karatéval, az évek, amit eltöltöttek velem eredményezték, hogy kik lettek az életben.

 

– A szervezeti életre rátérve az A.J.K.A előtt milyen fontos feladatok állnak?

– Most indítottuk el Sensei Csákvári Lászlóval a karate hivatalos oktatását az általános iskolákban és a Műszaki Egyetemen. A testnevelés órákon, hivatalosan oktatható. Ezen munkálkodunk, most is tartottunk egy bemutató edzést egy általános iskolában, 120 gyerek volt ott, az igazgatóval és a tanári karral, és nagyon tetszett a gyerekeknek, s az iskola ezt el akarja indítani. Szerencsére van elég profi oktatóm, akik nem csak a rúgást és az ütést képesek oktatni, hanem ismerik az elveket, a karate elméletét is.

 

– Az A.J.K.A. tervezi-e a területi terjeszkedést, vagy pedig ez a program azokra a régiókra irányul elsősorban, ahol már jelen vannak és dolgoznak a klubok?

– Mi akárhová ellátogatunk, ahol kérnek minket. Jelen pillanatban ott a legegyszerűbb, ahol már jelen vannak a klubjaink és az edzőink. Például Keszthelyen most nincs klubunk, de kértek minket és megyünk Keszthelyre is egy általános iskolába.

 

– Sensei Sáfár László nyolcvan éves, hatalmas élettapasztalattal rendelkezik. Élt az USA-ban, ismeri a világ szinte minden részét. Ismeri a különböző népeket. Hová tart ez a most felbolydult, furcsa világ?

– Az Élet nem olyan rossz. Az emberek szeretnek panaszkodni, visszatekintve azért nekünk jobb az életünk most, mint régen. Vannak a háborúk az arab világban, de ezek a népek három-négyszáz éve háborúznak egymással. De ahol béke van Amerikában, Indiában, Kanadában, Németországban – ahogyan én látom – az emberek általában boldogak, de az emberek viszont szeretnek panaszkodni, ha van rá okuk, ha nincs. Teli táskákkal jönnek a boltokból, hatalmas autókba szállnak be, ezt látod sok helyen, s nincs jó életünk? Szerintem ez még jobb lesz majd a technika fejlődésével, s aki dolgozni akar, az előbb-utóbb fog tudni dolgozni. Van az a mondás, hogy „álmodj nagyokat, dolgozz erősen és akkor jó életed lesz.”

 

– Vagyis Sáfár mester optimista?

– Teljesen optimista vagyok, mint ahogy egész életemben az voltam. Mindenből van kiút, csak meg kell keresni. Ha felteszed a kezed, és azt mondod, vége van, akkor véged van! Lehetetlenség nincsen, csak tehetetlenség. Ha például nem vagy itt az edzésen, nem számít, miért nem. A lényeg, hogy itt legyél. Ha nem vagy itt, felesleges megmagyarázni.

 

Forrás: Békés Megyei Harcművész Szövetség

 

 

Megosztás:

Címke: , , , , ,