– Először a nagytesóm kosarazott, így már kicsi korom óta kint voltam a meccseken, és nagyon megtetszett ez a sport – mesél Oli a kezdetekről. – Amikor betöltöttem a kemény ötödik életévemet, a szüleim elvittek Hajni nénihez (Sipos Hajnalka, Rudner Gábor édesanyja – S. T.) ovikosárra. Négy hónap múlva azonban volt egy nagy műtétem, és emiatt sajnos sokáig ki kellett hagynom az edzéseket. De sikerült visszatérnem.
Forrás: Halász Gyöngyi Mónika
Hamarosan a Lencsési Általános Iskolába jelentkezett, ahol Gura Norberthez került; elmondása szerint sok-sok mindent neki köszönhet. És természetesen a csapatnak, akik mindig – a mélypontokon is – egy emberként álltak egymás mellett.
Nagymenők – Forrás: Halász Gyöngyi Mónika
– És egyszer csak felkerültünk a felsőházba… – folytatja – majd az egyik meccsen felfigyeltek a játékomra. Sokáig rágódtam rajta, hogy menjek-e? Miközben mindig azt hajtogattam magamban, „Oli, meg tudod csinálni! Bízz magadban!”. A szüleimnek is sokat köszönhetek, hiszen mindig minden edzésemet/meccsemet előtérbe helyeztek. Hozzám igazítottak mindent. Bízom magamban, hogy helyt tudok állni az új csapatomban, és mihamarabb büszkék lesznek rám.
A Békéscsabai Jókai Színház La Mancha lovagja című darabjának a záróképe (2011. május 9.). A középpontban a 11 hónapos Oli – Fotó: A-TEAM/Nyári Attila