Rendhagyó helyszínen, a Vigadóban tartották meg október 23-án az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező ünnepséget Gyulán. A helyszínváltozásra az esős idő miatt volt szükség, de ez nem érintette a tervezett programot. A megemlékezés elején az egybegyűltek az Erkel Ferenc Vegyeskarral együtt énekelték el a Himnuszt, majd Alt Norbert alpolgármester mondott beszédet.
– A történelem nem kérdezi meg, hogy részt akarunk-e venni benne vagy sem. Ha tetszik, ha nem, a részeseivé tesz, éljünk bármilyen korban és rendszerben. A sorsfordító pillanatokban mintegy varázsütésre kiválasztja alakítóit és szereplőit, akik különös módon ezekben a pillanatokban mindig a helyükön vannak, és teszik a dolgukat. Az egymás után kibontakozó, láncreakciókat elindító, történelemformáló eseményeket és szereplőiket egy láthatatlan kéz irányítja, mintha az események minden egyes képkockája egy előre megírt, jól kidolgozott és eltervezett forgatókönyv szerint lenne megrendezve – mondta Alt Norbert.
Az alpolgármester kiemelte, hogy Nádházi János, M. Szabó András és sokan mások nem készültek történelmi szerepre ’56-ban, de mégis történelmet írtak, amely ellentmondást nem tűrően söpört végig a gyulai utcákon, falvakon, városokon, amikor egy megalázott, megroppantott és tönkretett ország állt a sarkára.
– Egy nép történelmében ritkán vannak olyan pillanatok, amikor kimondatlanul, szavak nélkül is megértik egymást az emberek, és egymástól függetlenül, szinte ugyanabban a pillanatban ugyanazt gondolják és érzik az ország minden szegletében. Azokon az őszi napokon mégis ez történt: fellázadtak a kommunista terror által megfélemlített és eltaposott polgárok, egyszerre mozdultak a félholtra vert apák és nagyapák gyermekei és unokái, a kifosztott, lesöpört padlású tanyák parasztjai, a bolsevik kultúrát és eszmerendszert hirdető iskolák diákjai. Egyszerre vágták ki a vöröscsillagot a besúgókkal teletűzdelt gyárak marxi ideológiákkal becsapott és megcsúfolt munkásai. Egy terrorral és fegyverrel szétvert nemzedék érezte azt, hogy eljött az idő, most vagy soha.
Alt Norbert hangsúlyozta, hogy több mint száz évnek kellett eltelnie 1848 után, hogy a magyarság ismét egy nemzetnek érezhesse magát. Olyan kivételes és ritka pillanatok voltak azok, amikor a nép újra összekapaszkodhatott, és közösen énekelhette a magyarok himnuszát.
– 1956 öröksége súlyos örökség, amely komoly felelőséggel jár, és számos tanulsággal szolgál a ma embere számára, amelyekre érdemes odafigyelniük.
Abban az időben is voltak olyanok, akik nem hittek a szabadságban, sőt, aprópénzre váltották azt, amit anyagi javakban nem lehet kifejezni – fogalmazott az alpolgármester. Mint mondta, ezek az emberek eladták hazájukat, és látszólag ők győztek ’56-ban, de a nemzet végleges megtörését és a kollektív népemlékezet kitörlését, valamint bűneik elfedését nem tudták elérni.
– Vajon a gombnyomásra elérhetővé vált világ képei, zajai és csillogó kirakatai között meg tudjuk-e értetni a gyerekeinkkel '56 üzenetét? A rendszerváltással a várva várt szabadság is eljött, de emellett az anyagi lehetőségekhez, birtoklási igényeinkhez való viszonyunk is megváltozott. Talán egy kicsit elfelejtettük, hogy pénzzel nem lehet értéket mérni, az anyagi javakkal nem lehet őszinte segítőkre, társakra és barátokra lelni. Éppen ezért, amikor a hétköznapok sodrásában elveszítjük a tájékozódási pontunkat, akkor ne felejtsük el, hogy mindig van egy közös és tiszta forrás, ahonnan erőt, hitet és útmutatást meríthetünk, ez pedig 1956 ránk hagyott öröksége, hőseinek küzdelme, önzetlen áldozatvállalása egymásért, a hazáért – zárta beszédét Alt Norbert.
Az emlékbeszéd után a Turay Ida Színház Embernek maradni című előadását tekinthette meg a közönség. A Szózat elhangzása után az ünnepség Vigadóban tartott része véget ért, a megemlékezők pedig átvonultak az Október 23. térre, hogy az emlékműnél elhelyezzék a koszorúkat.
Forrás: gyulaihirlap.hu
-400x225.webp)
