– Az OISTAT (Szcenográfusok, Színháztechnikusok és Színházépítészek Nemzetközi Szervezete), célja a színházi szakemberek összefogása az egész világból. 1968-ban hozták létre hét ország közreműködésével, köztük Magyarországgal. Azért kiemelkedő, mert egy olyan egyesületről beszélünk, amelynek az alapítói között a vasfüggönyön innen és túl elhelyezkedő országok is szerepelnek. Így a magyar szakemberek be tudtak csatlakozni ennek a szakmának a nemzetközi vérkeringésébe. Bár a vasfüggöny ma már nem létezik, ez a fajta kulturális nyitottság, a másik megismerésének igénye még ma is nagyon fontos része az OISTAT szellemének, és ugyanúgy aktuális ma is, sőt talán még aktuálisabb, mint mondjuk 30 vagy 50 éve, hiszen ma - a technikának hála - olyan közel jöttek más kultúrák, hogy szinte karnyújtásnyira vannak egymástól – mondta Egyed Zoltán.
A díszlettervező művészetével már többször elvarázsolta a közönséget, legutóbb az Egri csillagok, Várkonyi Mátyás és Béres Attila történelmi musicalének bemutatójára alkotott csodálatos virtuális világot, „kiterjesztett valóságot” a színpadra. Elárulta, hogy számára az OISTAT Tajvanban kezdett „megnyílni”, akkor ismerte fel, mit is jelent ez az együttműködés. 2017-ben Vámos Zoltánnal együtt részt vett az OISTAT világkongresszusán, ahol – mint fogalmazott – „a szélrózsa minden irányából, számtalan országból voltak jelen szakemberek, az egésznek mégis családias, baráti légköre volt”.
– Tényleg azt érezted Tajvanban, hogy ezek az emberek szakmailag és emberileg is nyitottak egymásra, és képesek az együttműködésre a nyelvi és kulturális sokszínűség mellett is. Számomra nagyon sokat jelent a Böröcz Sándorral való kapcsolat, aki a korábbi elnök volt, és a személyisége által valahogy „megfertőzött" engem is, Vámos Zolit is ezzel az egésszel, és nagyon szépen egyengette az OISTAT Magyar Központjának eddigi működését. Tavaly nyáron részt vettem a Prágai Quadriennálén, ahol hetven nemzet színházi szakemberei találkoztak. A fórum engem abban erősített meg, hogy látni kell, a technika hogyan vonul be az élet minden területére, természetesen a színházba is. Amit hallottam, kíváncsivá tett, hogy az új technikával mi mindent lehet kezdeni – fogalazott Egyed Zoltán.
Az OISTAT főleg előadóművészeti, színházi szakembereket tömörít, de működik oktatási, tudományos és színháztörténeti szekciója is. Tagja többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Színháztörténeti Intézet és a Békéscsabai Napsugár Bábszínház. Mint kiderült, a szervezet nagy előnye volt, hogy benne a szakemberek már akkor kiválóan tudtak együtt dolgozni, amikor (a szocializmusban) még nem volt egyszerű az utazás. A szakmai együttműködés fontos része azóta is a párbeszéd, ahol új irányzatokat ismerhetnek meg, a szakmák közötti találkozókon megoszthatják tapasztalataikat.
Az elnökké választás komoly siker, elismerés, némi kárpótlást jelenthet a járvány miatt elmaradt három bemutatóért, amikre itthon és külföldön tervezett díszletet Egyed Zoltán. Mégsem haragszik nagyon a vírusra, úgy véli, arra jó volt, hogy az ember regenerálódjon, lelassuljon kicsit. Az előadásokba fektetett munkát persze sajnálja, de tudja, hogy tovább kell lépni; jó érzéssel tölti el, hogy a home-office időszaka után végre nyitott a színház, újra lehet a kollégákkal, az emberekkel találkozni, ami már mindenkinek nagyon hiányzott.
Niedzielsky Katalin
