Az Árpád soron parkolok le. Igazi október eleji, második nyár (indián nyár) van; délután fél öt. Sokan hazafelé baktatnak vagy sétálnak, vagy csak pihegnek az Élővíz-csatorna partján. Nyilván pátoszos: csudás az egész környék. A Réthy híd Deák utcai hídfőjénél egy tábla vidáman közli az arra guruló bringásokkal, hogy már csak 76 kilométer Szarvas. A hídon minden megvan, ami egy újság jó címlapjához elegendő: a naplementében kutya, kisgyermek, szép nő.
Élet a hídon – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Sztrehovszki Zsuzsanna, a trafik tulajdonosa még februárban azt ígérte, ha túléli a híd építését, biztos, hogy magára tetováltat egy főnixmadarat! Hááát…
– Ha majd minden a helyére kerül – válaszolja –, sajnos nem gördülékeny az átállás, többek között várjuk bankkártyás terminált. Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy újra megnyitottunk, hiszen mégiscsak a szabadban vagyunk. Eshet az eső, fújhat a szél, akkor is gyönyörű ez a környezet!
Galéria
Hozzáfűzi, a vásárók nagyon örültek, hogy újra működik a teljesen a híddal homogenizáló trafik. Vallják, az is egy fontos szempont, hogy nem kell lezárniuk a kerékpárokat, és valószínleg majd kapnak egy kisebb bicajtárolót is.
– Hosszú volt a mögöttünk álló év – mondja –, persze eszembe sem jutott, hogy szakmát váltsak, noha egy hölgy egyszer arra buzdított: „Keressen más foglalkozást”, mert szerinte az, aki lottót vagy sorsjegyet árul, az az ördöggel cimborál! Miközben a jó negyedórás beszélgetésünk alatt legalább harmincan vásároltak.
Úgy tűnik, lassan már csak a jó szélben bíznak az emberek.
Ásító kutya – Fotó: Such Tamás / behir.hu
