Minden könyvére szívesen gondol vissza, de a legkedvesebb számára az első könyve, ami Jamináról szól. S, hogy miért ez áll a legközelebb a szívéhez - egy boldog mosoly jelenik meg az arcán és csak annyit mond: a szülőhazám. Már az első könyve nagy siker lett, hiszen még külföldön is adtak el belőle. De térjünk is vissza a kedden bemutatott könyvéhez, amely azt a 90 évét öleli fel, melyet megélt. Úgy gondolta, mivel megünnepelték ezt a szép jubileumot, éppen itt az ideje, hogy leírja az életét. Ezen kívül a könyvben a novellái is megtalálhatóak. Színes képekkel van illusztrálva az új alkotása, véleménye szerint így sokkal izgalmasabb, majd büszkén mutatja a benne lévő egyik képen a családját és az Életfa Otthon ápolóit, valamint az otthont, hiszen az idősek otthonában ünnepelték meg a kilencvenedik életévének betöltését. Mikor megkérdezem, hogy melyik az a pillanat az életéből, amelyre a legszívesebben emlékszik vissza, hiszen a könyve is ezekről a pillanatról szól, azt válaszolja: amikor hazatért a háborúból és a feleségével való házasságáról is szép pillanatokat őriz magában. Szomorú tekintettel mesél arról, amikor elvesztette a feleségét, ugyan is ezután kezdett el igazán az írással foglalkozni. Akkor egyre többet publikált és az írás iránti szenvedélye még most sem kopott meg, hiszen a mai napig is szívesen csinálja.
Elmesélte, hogy mivel nagyon sok szabadideje van ezért még most is legfőképpen az írással tölti a szabadidejét, de nagyon szívesen gondol vissza azokra az időkre, amikor szőlőt művelt és bort készített hobbiként, amivel számos díjat és kitüntetést tud magáénak. Szívesen megmutatta oklevélgyűjteményét, hiszen nem egy elismerést szerzett élete során az írásai révén. Az asztalon hevernek a könyvei és elnézve, szinte minden témában publikált az elmúlt évek során. A szülőhazájáról, a családról, az evolúcióról és a sorsokról is. Távozásunkkor sejtelmesen még megjegyezte, hogy most is van egy készülőben lévő munkája az asztalon, mert mindig van mit leírni…
