Nem szabad a bulvár irányába elmozdulni! – Interjú Diós Zsolttal

2022. július 1. 10:50 | D. Nagy Bence

Diós Zsolt, a Békéscsabai Médiacentrum Kft. ügyvezetője 2022 júliusától új területen folytatja a munkát. A médiacég berkein belüli tapasztalatairól, személyes hitvallásáról és a jövőről is beszélgettünk ebben a közel három évet összegző interjúban.

 

- Mióta vezetted ügyvezetőként a Békéscsabai Médiacentrum Kft.-t?

- 2019. szeptember elseje óta. Előtte is volt kötődésem a céghez, de ügyvezetőként akkor csatlakoztam. Ezt megelőzően külsősként dolgoztam be. Az örökül kapott Zöld Hét című környezetvédelmi magazint vezettem. Ez olyan szerkesztői feladatot kívánt, amelyet külsősként nagyon nehéz megvalósítani. Emlékeim szerint igazából egyet sikerült, de az annál jobb lett… Leginkább külsős újságíróként dolgoztam be.

 

- Hogyan került a képbe az ügyvezetői munkakör?

- Opauszki Zoltán, az cég első ügyvezetője elindult a 2019-es önkormányzati választáson. Nem kellett volna lemondania a választás végéig, de ő szerintem korrekt módon még a kampány megkezdése előtt beadta a felmondását, így megüresedett a helye. Kaptam egy felkérést, amit elég rövid gondolkodás után el is vállaltam.

 

- Közel három év mérlegéről beszélhetünk. Fogalmaztál-e meg magadban az induláskor valamiféle ars poeticát, amit fontosnak gondoltál megvalósítani a médiacentrumnál?

- A cég 2015-ben alakult, és már az induláskor is voltak olyanok, akiknek nem tetszett ez a fejlemény. Feleslegesnek tartották, azt gondolták, hogy erre nincs szükség. Én azt tűztem ki első számú feladatomnak, hogy ezt az álláspontot megváltoztassam, hogy mindenki számára elfogadható legyen a cég működése, a cég irányelvei, az itt folyó munka. Azt gondolom, hogy ez valamennyire sikerült is, sajnos nem teljesen. Ennek a munkának a befejezése valószínűleg az utódomra hárul, talán ebből a szempontból már egy kedvezőbb helyzetben tudja folytatni az általam megkezdett folyamatot.

 

- Alapvetően mit tartasz egy ilyen jellegű, közszolgálati körzeti televízió legfontosabb feladatának?

- A tájékoztatást. Az ilyen típusú televízióknak az a dolguk, hogy a helyben élőket szolgálja ki, olyan helyi hírekkel, ügyekkel, amelyeket képekkel is alá tudunk támasztani. És teljesen más, hogyha valamit olvasunk, vagy azt látjuk is külön képeken. A 7.Tv ennek az elvárásnak messzemenőkig eleget tudott tenni. Bár az ilyen kis televíziók nézettségét szinte képtelenség mérni, de összevetve az ország más hasonló nagyságú városi televízióival, szerintem a békéscsabai önkormányzat médiacége, azon belül a televíziója jó helyen áll. Amiben fejlődnünk kellene talán az az, hogy még inkább naprakészebbnek kellene lennünk. Jó lenne több élő műsort, élő kapcsolásokat véghezvinni. de mi nem vagyunk egy Hír TV, akik huszonnégy órában hírt közölnek. Ellenben például a Facebook-élőzésekből viszonylag sok volt, és ezek színvonalasak is voltak. Ez a prompt kommunikáció teljesen eluralta a mai világunkat, tehát már este nem biztos, hogy érdekel bárkit is az, hogy mi történt délelőtt. De ha délelőtt mondjuk élőben tudjuk közvetíteni, akkor valószínűleg több embert tudunk elérni. Este már nem mindenki fog a helyi tévére kapcsolni, és ott beszerezni a helyi információt, hiszen akkor szedi össze az országos, meg a világról szóló híreket. Érdemes lehet abban gondolkodni, hogyan tudnánk ezt a jövőben még jobbá tenni.

 

- A médiacentrum kulturális területen végzett munkáját a közelmúltban több alkalommal is elismerték. Úgy tűnik, hogy a cég a városi, megyei paletta több területén is meg tudta vetni a lábát.

- A megye egyetlen körzeti televíziója a 7.Tv, de ne csak a tévéről beszéljünk, hiszen van hírportálunk és nyomtatott sajtónk is. A kulturális területeken kívül másra nem igen adnak elismerést, tehát a legjobb sportközvetítésért vagy a legjobb sporttudósításokért nem osztanak díjat. Ha osztanának, akkor valószínűleg minden évben mi nyernénk meg. Ez a cég már a megalakulásakor a zászlajára tűzte a kultúra közvetítését és népszerűsítését, ezt én is fontosnak tartottam. Azt gondolom, hogy például a kultúra terén sikerült egy kicsit bővítenünk is a szokványos tartalmak körét. Be tudunk mutatni olyan kevésbé ismert művészeket, nemcsak Békéscsabáról, hanem Gyuláról is, akik korábban nem nagyon jutottak médiafelülethez. Nem csak a “népszerű” kultúrával foglalkozzunk: élnek köztük olyanok akik helyben kevésbé ismert művészek, a városhatáron túl pedig világhírűek. Azt gondolom, hogy több-kevesebb sikerrel elindult egy ilyen bemutató-láttató folyamat, és remélem, hogy ez a jövőben is megmarad.

 

- Kulturális szempontból vizsgálva az elmúlt uszkve három évet, mi az, amit te magad kiemelten jó teljesítménynek tartasz a médiacentrum munkáiból?

- Annak köszönhetően, hogy mi ezzel a szegmenssel is elkezdtünk foglalkozni, ugye senki nem lett világhírű. Valószínű, hogy ezek az emberek ugyanúgy a mi kis szubkultúránk részei maradnak. De ha már csak néhány emberhez eljutott az, hogy itt él valaki, aki a képzőművészet, a zene vagy az irodalom világába országosan ismert egyébként, az már egy jó eredmény. Ha a kultúrához soroljuk, márpedig miért ne sorolnánk a helytörténeti dolgokat, abban is egy előrelépés történt. Korábban csak egyfajta helytörténeti rovata volt az írott felületeinknek, amelyet a kiváló Gécs Béla bácsi szerkesztett. Utána behívtam külsősként Ugrai Gábort, ő hozta magával Szalay Ágnest. Ezen felül helyet biztosítunk például Halmágyi Miklósnak is. Azt gondolom, hogy hiánypótló sorozatok indultak el, kapunk is visszajelzéseket, amelyek azt mutatják, hogy ez az irány jó.

 

- Platformok tekintetében nemcsak a behir.hu, illetve annak Facebook-oldala adott a cég számára az online térben, de a Youtube-ra is gyártunk tartalmakat. Fontosnak tartod ezt a fajta szerteágazó jelenlétet?

- Változik a média világa, változnak a fogyasztói szokások. Felhasználókként megpróbálunk reklámmentes platformokat keresni. Ezek közül az egyik legismertebb például a podcastek világa. Mindig is büszke voltam arra, hogy Békés megyében az első médiaszolgáltató voltunk, akik podcastet csináltunk. Ugyanígy büszke vagyok arra, hogy kollegák kitalálták azt a mini portrésorozatot, amely a 240 sec címet viseli. Sikerült olyan embereket bemutatnunk, akiket ugyan talán mindenki ismert, de azt nem tudjuk, hogy milyenek a hétköznapjaik. Aztán mi csináltunk először környezetvédelmi rovatot. Duray Balázs személyében felkértünk egy elismert szakembert, aki rendszeresen dolgozott az írott felületeinkre. Annak is örülök, hogy nálunk könyvkritikák, filmkritikák, sorozatokról szóló írások jelennek meg. Ez nemhogy a helyi médiában nem nagyon szokás, de már az országos médiában is egyre kevesebbet jelennek meg kritikák. Persze blogokon, a Youtube-on száz ilyet találunk, de a hagyományos médiafelületeken ez egyre kevesebb.

fotó: Vári Bianka (behir.hu)

 

- Az élet minden területét érintő pandémia kényszerítette-e a céget valamilyen irányváltásra, finomhangolásra?

- Mindenképpen. Az én szűk három évem alatt volt két választás, volt egy másfél éves pandémia, és már lassan fél éve velünk van egy háború, amelynek közvetlenül nem, de közvetetten igencsak érezzük a hatását. A pandémia során azt láttuk, hogy bezárt a város, bezárt az ország. Senki nem tudta, hogy mi fog történni, és mindenki a hírekből várta az információt. Míg az összes városi intézmény bezárt, addig mi inkább megsokszoroztuk a munkánkat. Igaz, hogy nem voltak sajtónyilvános események, de akkoriban volt az, hogy például háromszor-négyszer annyi anyagot tettünk fel a hírportálunkra. Tehát a megváltozott helyzetre azonnal tudtunk reagálni, ez meg is látszott az olvasottságunkon. Akkor is törekedtünk arra, hogy az országos híreket lefordítsuk a helyi viszonyokra. Ez az időszak ugyanakkor a reklámbevételeink meredek zuhanását is hozta. Mi eleve egy olyan cég vagyunk – ami nagyon ritka egy önkormányzati médiacégnél –, hogy a bevételeinknek a közel 80 százalékát a piacról kell megszereznünk. És amikor bezár minden, és csökken a fogyasztás, akkor a hirdető sem akar hirdetni. De ha már erről beszélünk, annyit hozzátennék, hogy azt is eredményként könyvelem el, hogy be tudtunk kerülni olyan országos reklámcégekhez, akik korábban azt se tudták, hogy létezünk. Most már ott vagyunk az ő portfólióikban, több országos kampányban vettünk már részt egyedüli helyi médiaszolgáltatóként. 

Arra is nagyon vigyáztunk, hogy a pandémia alatt ne legyenek elbocsátások. Megtehettük volna, hogy csökkentjük a munkavállalók számát, de ez meg se fordult a fejemben. Aki itt dolgozik, az értékes munkát végez, értékes ember a saját területén, meg az életben önálló emberként. Nagyon hálátlan lett volna, hogyha akkor bárkit is el kell küldeni. Nyilván a fluktuáció bennünket is sújt, nem vagyunk egy olyan szakma, ahol hatalmas fizetéseket lehet keresni. Ennek a problémáját érzékeltem végig a közel három év alatt, hogy folyamatosan vékony jégen táncolunk. Ennek ellenére még olyan fajta megszorítások sem voltak, amelyek a fizetéseket érintették volna. Inkább máson spóroltunk, mint a munkatársak bérén.


- Ismeretes, hogy a médiacentrum együttműködő partnerként is számos területen jelen van, melyek ezek?

- Az önkormányzaton, mint tulajdonoson kívül két nagyon fontos partnerünk van, a kormányhivatal, illetve a megyei önkormányzat. Ők a közigazgatási, közéleti partnereink. Ezen kívül valamennyi intézménnyel, legyen az kulturális vagy oktatási, illetve a sportegyesületekkel is igyekeztünk jó kapcsolatot kiépíteni és ápolni. Több civil szervezettel is kötöttünk együttműködési megállapodást. Mindig is próbáltam arra törekedni, hogy növeljük ezeknek a táborát, mert bár bevételt nem hoz, de ismertséget, beágyazottságot igen.

 

- Jelen interjú alapja az előtted álló nagy váltás. Merre vezet az utad?

- Az Alföldvíz Zrt. az ország egyik legnagyobb víziközmű-szolgáltatója, ahol az egész cég életét érintő átalakulások vannak folyamatban. A vállalat többségi tulajdonosa az állam lett, ott vannak most olyan feladatok, amelyekben szívesen részt vállaltam. Bízom benne, hogy nem fog végérvényesen megszakadni a kapcsolat a médiacentrum és köztem.

 

- Számos olyan folyamat van egy ország életében, amely kapcsán viszonylagos pontossággal lehet felállítani a különféle prognózisokat. Aztán persze ott vannak azok a belső és külső gazdasági és egyéb tényezők, amelyekkel egyszerűen nem lehet számolni. Mi az az irány, amely felé a cégnek szerinted tovább kell mennie? Van-e olyan terület, amire nagyobb hangsúlyt kell fektetni?

- Fordítsuk meg, és mondjuk azt, hogy mi az, amit biztos, hogy nem szabad csinálni. Biztos, hogy nem szabad a bulvár irányába elmozdulni. Én végig arra törekedtem, hogy a minőségi újságírás legyen a mi irányunk. Néhány versenytársunk elment olyan irányokba, amit szerintem nekünk nem szabad követnünk. Én azt gondolom, hogy minőségi tartalomban ma már a médiacentrum a piacvezető Békés megyében. Tehát ha olyan közéleti, sport vagy kulturális esemény van, amiről többen beszámolunk, a közösségi médiában zajló interakciók alapján 10-ből legalább 7-szer a behirnek az anyagai kapják a legtöbb interakciót. Ezt előbb-utóbb a hirdetők is látni fogják. Nem feltétlenül szereti mindenki félmeztelen nénik, meg háromfejű birkák közé betenni a hirdetéseit. Egy komoly piaci szereplő keresni fogja a komoly tartalmakat előállító médiafelületeket. Hiszek abban, hogy ez a jó irány. Természetesen az írott sajtó mellett a tévében is minőségi tartalmakat kell gyártani. A szakmaiságunkkal is kitűnünk a versenytársaink közül, a legtöbb esetben nehéz bennünket kritizálni rossz képminőséggel, rosszul összeállított anyagokkal.

Kiemelném még az április 3-i országgyűlési választások napján közvetített monstre adásunkat, amikor is egész nap élőben közvetítettünk a legfrissebb fejleményekről késő estig. Mindezt hiba nélkül, egyetlen médiaszolgáltatóként a megyében. Én erre is rendkívül büszke vagyok. Mi nem csak úgy belecsöppentünk az események sodrába, hanem felkészültünk erre a választásra. Időben kerestünk meg mindenkit és minden felet próbáltunk megszólítani. Aztán az, hogy ki élt ezzel és ki gondolta azt, hogy a hagyományos médiát ki lehet hagyni a kampányból, már egy másik kérdés. De aki figyelembe vette azt, hogy mi itt vagyunk, és válaszolt a kérdéseinkre, annak teret adtunk. És ez a jövőben is így lesz. A mi célunk az, hogy a helyi embereket tájékoztassuk.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akivel együtt dolgozhattam ezen időszak alatt. Kiváló embereket ismertem meg, akiknek további jó munkát és sikereket kívánok!

További programok »

Közélet

FEL