Autóval mentek a Lencsési Lidlbe, békésen, mint rendes emberek akciós tejért meg kifliért, amikor egyszer csak elsuhant mellettük a kerékpárúton egy rolleres srác. De nem ám csak úgy… hanem ezerrel. Olyan tempóval, mintha a saját életét próbálná lehagyni.
És akkor megtörtént a csoda.
A srác mögött egyszer csak elkezdett kibomlani valami… egy pénzfelhő. Konkrétan húszezresek szálltak utána, mint egy nagyon furcsa, inflációkövető konfetti. Ők meg csak néztek: ez most mi, új Lidl-promóció?
Először egymásra néztek. Majd mint két gyakorlott gombaszedő, elkezdték összegyűjteni a termést. Mire végeztek: 200 ezer forint. Szépen, kereken. Nem apró, nem kupon, nem pontgyűjtő füzet – tömény cash.
Na, itt jön a morális dilemma, ami Magyarországon általában körülbelül három másodpercig tart: „Vissza kéne adni.”
Úgyhogy elindult az üldözés.
Rolleres srác elöl, ismerősömék hátul, mint egy alacsony költségvetésű akciófilm. Végül a rendőrség környékén érték utol. (Szimbolika: pipa.)
Megállítják a srácot, aki már eleve remeg, mert hát… ki szereti, ha Lidl után két idegen rohan utána a rendőrségnél?
Az üldözők próbálták oldani a hangulatot:
– Van pénzed?
A srác erre teljesen lefagyott. Végigfutott az agyán az összes rossz döntése az életében.
– Hát… nincs… – mondta óvatosan.
– Nem hiányzik valami?
– Micsoda?
– Mondjuk… úgy nagyjából kétszázezer forint?
Na itt történik meg a felismerés. A srác arca olyan lett, mint amikor rájössz, hogy nem zártad be az ajtót… csak itt az ajtó 200 ezer forint volt.
Nagyon megköszönte. Látszott rajta, hogy egyszerre hálás, zavarban van, és fejben már írja az üzenetet otthonra:
„Szia, megvan a pénz… majd elmesélem.”
Ajándékot nem adott. Valószínűleg még kereste a maradék húszezreseket a lelkében.
A mai napig nem tudják, hogy eshet ki ennyi pénz valaki zsebéből. Mert oké, egy ötezres… az még elbújik. De 200 ezer? Az már nem pénz, az már egy életérzés. Valószínűleg nem volt rendesen bezárva a zseb. Vagy túl nagy volt a bizalom.
Egy biztos: aznap valaki majdnem nagyon rosszul járt.
És valakik nagyon rendesen viselkedtek.
És otthon?
Hát… ott szerintem volt egy kisebb beszélgetés.
