A Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskolában a diákok számára is jól ismertek a Biblia alaptanításai. A Szentírás egyik legalapvetőbb igazsága az ember férfivá és nővé teremtése, erre a teremtettségre emlékeztet a hamvazószerda is.
A jeles nap része volt idén is a hamvazkodás, mely során Szigeti Antal plébános hamuval rajzolt keresztet a diákok homlokára, miközben Mózes első könyvéből idézett: “emlékezz, ember, porból lettél és porrá leszel!”
A Teremtés könyvében a porból megformált embert Isten lehelete kelti életre, az ott elhangzó mondat ugyanakkor az ember fizikai korlátaira emlékeztet. A hamvazószerdáról és a böjti időszakról az iskola diákjai is megfogalmazták gondolataikat.
– A hamvazószerda arra emlékeztet, hogy nem fogunk mindig élni. Ezt a napot és a nagyböjtöt a családban is fontosnak tartjuk – vallotta a 4. osztályos Földi Karolina.
– Az ilyen szentelmények közelebb visznek minket a Jóistenhez, és érezhetjük, hogy összetartozunk és egy vallásba tartozunk. A családban is külön odafigyelünk erre az időszakra. Nagyböjt alatt a családban többen böjtölnek, én is megpróbálkozom minden évben azzal, hogy nem eszem édességet, de nem mindig szokott összejönni – ezt már a 8. osztályos Fischer Kinga mondta el kérdésünkre.
Braunné Fodor Zsuzsanna (Fotó: behir.hu)
A diákok számára természetesen nem kötelező a böjt, ugyanakkor a húsvét előtti önmegtartóztató időszak üzenetét a gyermekek és a pedagógusok egyaránt komolyan veszik. Braunné Fodor Zsuzsanna elmondása szerint az Istennel való találkozás lehetőségeként éli meg a nagyböjtöt.
– 2023-ban is fontosak ezek az üzenetek, hiszen szükséges, hogy vissza-visszatérjünk az Istennel való találkozásainkhoz, istenélményeinkhez. Ebben legutoljára akkor volt részem, amikor az első unokám érkezését hírül vettük. Arra gondoltam, hogy azt a pici testet, amely ott fejlődik az édesanyja méhében, a Jóisten teremtette. Ez a test időleges lesz itt a földön, de az a lélek, amely abban a testben lakozik, azt a mennyei atya a saját szívéből adta. A nagyböjt azt jelenti, hogy emlékezem ezekre a találkozásokra – mondta a pedagógus, kiemelve: a nagyböjt mértékletességet, szembenézést jelent magunkkal.
– Szembenézek azokkal a dolgokkal, amelyek engem ezektől a találkozásoktól elhúznak. Lehetnek ezek a múltban gyökerező vágyaim, kívánságaim, de lehetnek azok a dolgok is, amelyek a mindennapokban érnek bennünket – fűzte hozzá.
Bódiné Bazsó Tünde (Fotó: behir.hu)
A nagyböjt időszakának két kiemelt fogalmáról Bódiné Bazsó Tünde intézményvezető beszélt.
– A böjti időszakot ne egy kínzó, önsanyargató állapotként képzeljük el. Arról van szó inkább, hogy diákjaink is önként vállalt jó cselekedetekkel teszik változatosabbá, színesebbé a mindennapokat. Az egyik kolléganőm épp a minap hívta fel a figyelmemet két szóra, ezek a figyelem és a fegyelem. Ilyenkor egy kicsit jobban a megváltónkra figyelünk, imádságainkkal, tetteinkkel. De természetesen figyelünk egymásra is. A fegyelem a felnőttek részéről a böjti ételek megválasztásában merül ki. Gyermekeink pedig, akik nem ilyen módon böjtölnek, számukra a fegyelem a munkára, a szorgalomra vonatkozik inkább – fogalmazott. Mint mondta, az intézményben igyekeznek minden ünnepet a gyerekek nyelvére lefordítani. Az iskola saját hagyományaként péntekenként keresztútjárást végeznek, mely alatt énekekkel, valamint a diákok nyelvezetét használó szövegekkel emlékeznek Krisztus kereszthalálára.
Ahogyan a legtöbb egyházi fenntartású oktatási intézményben, így a Savioban sem homogén a diákok hitvallása – mint ahogy nem is kizárólagos feltétel annak megléte. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy-egy jellegzetes ünnep, jeles nap kapcsán hogyan lehet átadni minél szélesebb körben az adott üzenet lényegét.
– Iskolánk tanulói közül sem mindenki nevelkedik vallásos családban. Annak ugyanakkor nagyon örülünk, hogy azok a szülők, akik minket választanak, elfogadják intézményünk értékeit. Ezek az értékek több mint kétezer évesek, ám örök érvényűek. Azt tapasztaljuk, hogy a szülőket sem hagyják érintetlenül ezek a hatások, átveszik a gyermekek szeretetnyelvét – emelte ki Bódiné Bazsó Tünde.
Szigeti Antal (Fotó: behir.hu)
A hamvazószerda hagyományát, valamint a nagyböjti időszak központi gondolatát Szigeti Antal plébános foglalta össze kérdésünkre.
– A 4. századtól kezdve egy szokás alakult ki a katolikus egyházban, melyet akkoriban még csak a nyilvános bűnösökre alkalmaztak. A templom kapujában megállva ezeket a bűnösöket a püspök hintette meg hamuval, majd bevezette őket a templomba. Ezután kirótta rájuk a penitenciát, és onnantól kezdve a nagyböjt ideje alatt nem mehettek templomba, csak miután feloldozást nyertek nagycsütörtökön. Később ez a szokás általánossá vált: a hívek maguk is megtartották ezt a szertartást, amely arra emlékeztet, hogy porból lettünk és visszatérünk a porba. Alázatra nevel bennünket ez a tudat, komolyan kell vennünk azt, hogy jól használjuk fel az időt – emelte ki a plébános.
Mint mondta, a hívő embernek egész nagyböjt folyamán törekedni kell a bűnbánattartásra, a lelki megújulásra, a hit megerősítésére.
– A jó cselekedetek gyakorlása, a nagyböjt maga is nagyon üdvös dolog. Fontos, hogy nem fogyókúráról van szó, hanem áldozatról. Az egyház a cselekvő szeretetet és az imádságot is ajánlja, ezek által is készíthetjük lelkünket legnagyobb ünnepünkre, a húsvétra, Krisztus feltámadására. Mindezt már a gyermekeknek is fontos elmondani, megerősíteni, hogy a földi létezés nem tart örökké, és hogy komolyan kell venni azt az ajándékot, amelyet Istentől kaptunk: az életet – fogalmazott Szigeti Antal.
