A gyermekek sokszor még nem tudják verbálisan kifejezni magukat. Ezért a rajzok beszélnek helyettük: a rajzok dekódolásra váró üzenetek a gyerek részéről. A lélektani statisztikák, és Kozma Zoltán igazságügyi szakértő, klinikai szakpszichológus szerint nem lehet egyértelműen megállapítani a tényleges realitásokat, körültekintően kell elemezni a vizuális munkákat.
Elsősorban a családrajzokat kell szemügyre venni, mivel ez az egyik legfontosabb bázis. Érdemes megfigyelni a családtagok elhelyezkedését a képen. Amennyiben az alakok laphoz viszonyított méretei egészen kicsik, az alacsony önértékelésre utalhat, vagy a gyerek szoronghat valami miatt. Ha a lapot túlzóan nagy alakokkal teljes egészében kitölti, a gyereknek szüksége lenne a szülők részéről a több odafigyelésre és szeretetre.
A lélektani statisztikák szerint a rajzolási sorrend sem elhanyagolható. A rajzokon általában a gyermek az életkori sorrendet követi, apa, anya, idősebb testvér és ő. Amennyiben eltérő a sorrend, az az adott személy fontosságát jelzi. Ha a gyermek saját magát sokkal nagyobbra rajzolja, mint a család többi tagját, nem kell attól tartani, hogy túlteng az önbizalma, vagy beképzelt lenne, valójában az egészséges önértékelést jelzi. A képen szereplő személyek egymás közötti távolságát is érdemes szemügyre venni. Amennyiben túlságosan nagy a távolság egyes családtagok között, az a családon belüli kommunikációs problémákra, hiányzó interakciókra utalhat, ahogy a járulékos elemek megléte is sok mindent elárul. Az olyan plusz elemek hiánya, amelyek szegényesebbé teszik a rajzot, mint a napocska, ház, virág, fa – ezek is az érzelmi elakadást jelenthetik. Amennyiben a családtagok stabil talajon állnak, az a biztonság érzésével köthető össze, ahogy az is, ha az alakok egyfajta láncot alkotnak azáltal, hogy egymást kezét fogják.
A pálcikafigura-ábrázolás iskoláskorban azonban szorongásra és alacsony IQ-ra utalhat.
Bár sokan megijednek, amikor az óvodás gyermek csupa feketével rajzolt képekkel jelenik meg otthon, ebből még nem kell messzemenő következtetéseket levonni. A legkisebbek szeretnek feketével rajzolni, mivel egy olyan színről van szó, ami erőteljesen jelenik meg a papíron, így élvezettel használják azt. A sok szín a gazdag fantáziavilágot ábrázolja, a sárga magabiztos lélekre utal, a kék nyugalmat és az anyai szeretetet szimbolizálja, a rózsaszín az érzékenységet, sebezhetőséget, a zöld a harmóniát, a piros a szeretetet vagy dominanciát, a lila ugyanakkor viselkedés- vagy tanulásbeli zavarokra utalhat.
Kozma Zoltán elmondta, hogy a gyermekrajzok a belső lelki folyamatokat jelenítik meg. A papíron láthatóvá válik az adott gyermek gondolkodása, hangulata, amelynek helyes értékelése, precíz képet adhat a gyermekek pszichés működéséről. A megjelenített családtagok részletessége, elhelyezése adhat információt a családhoz való viszonyulásról. Továbbá fontos, hogy mennyire vannak közel egymáshoz a családtagok. Ha a farajzokat vizsgáljuk elsősorban a stabilitást értelmezhetjük ebben a formavilágban. Rajzol-e a gyermek gyökeret a fának vagy sem, ha nem rajzol, akkor pedig a fa törzsének a vastagságát kell szemügyre vennünk. Ha a gyermek vastag törzset rajzol a papírra, feltételezhetjük, hogy stabil családi háttér van mögötte. Ha a lombkorona dús, részletgazdag egyértelműen többet értelmez a világból, ugyanis a lomb a világhoz való viszonyrendszerről, a gondolkodás komplexitásáról árulkodik.
Hozzátette, hogy a kiskorúak az aktuális a rajzok során megélt hangulatuk, viszonyulásuk, esetleges szorongásuk, nagyban befolyásolják a kész munkák eredményét. Ebben eltér a felnőttek rajzaitól, akiknél a tényleges és állandó pszichés állapot kerül feldolgozásra. És attól, mert egy gyermek a mindennapokban vidám és jó kedélyű, még használhat sötét színeket.
Három vagy négy rajz jelezhet egy irányt a gyermek pszichés beállítódásáról, később körülbelül tíz rajz már részletesebb képet ad az alkotójáról.
