A mai szülőkre hatalmas nyomás nehezedik, hogy központi emlékeket és mély bevésődéseket teremtsenek a gyerekeik számára. Mintha egy új szülői feladat lett volna „kioldva”, ami elengedhetetlen a boldog gyermekkor megteremtéséhez. De vajon honnan jön ez a belső indíttatás? Miért akarjuk ezt is túlkontrollálni? És tulajdonképpen mire emlékeznek a gyerekek?
1. Csak a legjobb, legboldogabb emlékek maradhatnak
Az egyik mélyről jövő meggyőződésünk, hogy a gyermekkori emlékeink alakítják, hogy milyen ember válik belőlünk. Ez részben igaz, de nem minden emlék hagy maradandó nyomot, és nem minden élmény válik meghatározóvá. Az emlékezetünk válogatós; sokszor nem a legnagyobb, legdrámaibb eseményeket őrzi meg, hanem az apró, hétköznapi pillanatokat, amelyek valamiért különösen mélyen megérintettek minket. Szülőként gyakran hajlamosak vagyunk túlkontrollálni gyermekeink emlékeit, mert azt szeretnénk, hogy csak a legjobb, legboldogabb élményekre emlékezzenek. Azonban az emlékek természetét nem mi irányítjuk, és hogy mi válik „core memory”-vá, az sokszor az érzelmi kapcsolatok, a pillanatnyi érzések és az egyéni élmények egyedi keverékétől függ.
2. A jelenlét a legértékesebb ajándék
A gyerekek számára az egyik legmaradandóbb emlék a szülők jelenléte. Ez feloldoz az alól is, hogy mindig valami érdekeset vagy különlegeset kell csinálni. Néha bőven elég, ha teljes figyelmedet a gyerekekre fordítod, és egyszerűen csak ott vagy nekik. Egy közösen eltöltött délután, egy hosszú beszélgetés, vagy a csendes percek együtt olyan mély nyomot hagynak, amelyek sokkal többet jelentenek bármilyen anyagi ajándéknál. Ugyan nem biztos, hogy emlékezni fognak a hiperszuper szülinapi bulijukra, de arra igen, hogy te ott voltál és segítettél elfújni a gyertyát.
3. A szó nem száll el
A szavak hatalmas erővel bírnak, a gyermekkorban elhangzó bátorítások évtizedekkel később is visszhangozhatnak a fejünkben, akárcsak a becsmérlő vagy fájó mondatok. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, mi hagyja el a szánkat a hétköznapokban. Nemcsak az emlékek múlnak ezen, hanem a gyermek önbizalma is. Egy-egy dicséret, elismerés vagy bátorítás mélyen rögzül a gyermekek emlékezetében. Később, felnőttként, ez jelenti azt a muníciót, amihez nyúlhatnak, ha motivációra vagy vigaszra van szükségük.
4. „Mi egy olyan család vagyunk, akik…”
…hétvégén palacsintát sütnek, minden nyáron a Balatonon nyaralnak és szabadnapokon társasjátékoznak. Ez csak néhány példa arra, hogy mennyire fontosak ezek a mondatok. A stabilitás és összetartozás élményét semmi sem szilárdítja meg jobban, mint a családi hagyományok. Ezeknek a tradícióknak köszönhetően a gyerekek úgy érezhetik, hogy tartoznak valahová, egy nagyobb történet részei, és ez elmélyíti a biztonságérzetüket. Emellett a családi identitás és értékek megértését is megkönnyíti. Gyermekkorban ezek az ismétlődő események különlegesnek és jelentőségteljesnek tűnnek, amire majd felnőttként is szívesen emlékeznek vissza, sőt, gyakran tovább is adják őket a saját gyerekeiknek.
5. A kedvesség apró gesztusai
Ha valamire, akkor arra biztosan emlékezni fognak a gyerekek, hogy hogyan viszonyultál hozzájuk vagy a környezetedhez. Nem felejtik el, hogy segítettél egy kóbor kutyának, aprót dobtál egy rászorulónak, vagy nagy öleléssel vártad haza őket az iskolából. A jótettek ragadósak, és olyan láthatatlanul örökítjük tovább őket, hogy szinte fel sem tűnik. Sőt, a gyerekek is egyszer csak azon kapják magukat, hogy ugyanúgy ételt adtak egy elveszett kiskedvencnek, és ugyanúgy nem tudták elfordítani a fejüket a szükségben lévőkről, mint a szüleik.
Komfort a nehéz időkben
Való igaz, hogy a nehézségek valamiért jobban bevésődnek az emlékezetünkbe. Nincs ez másként a gyerekekkel sem. Legyen szó egy rossz jegyről, egy elbukott próbálkozásról vagy akár egy komolyabb családi krízisről, a gyermek azt fogja megjegyezni, hogy a szülő ott volt-e és tudott-e biztonságot nyújtani. Ha igen, akkor ez egy nagyon erős érzelmi biztonságérzetet alakít ki, ami előrevetíti, hogy bármikor számíthat majd a szülei támogatására. Ha viszont nem, akkor a gyermekben mély nyomot hagyhat a magány és az elhagyatottság érzése, amely hosszú távon befolyásolhatja az önbizalmát és a kapcsolatait. Az ilyen élmények tartósan megmaradhatnak az emlékezetben és akár felnőttkorban is kihatással lehetnek arra, hogyan viszonyul másokhoz és saját érzelmeihez.
Forrás: helloszulo.hu
