1508-ban Ábránfy János 8000 aranyforintért számos birtokrészét elzálogosította Haraszti Gergelynek és fiának, Gáspárnak: Gerla, Csaba, Mezőmegyer, Vésztő, Mágor, Fás, Ó-Gerendás, Csorvás, Apáti, Kétsoprony, valamit Ördöngös (más néven Csákóhegyese) birtokokat Békés megyében, és további jószágokat Arad és Zaránd vármegyékben. A zálogos javak között volt tehát a csabai birtok is.
Az üzletről a garamszentbenedeki apátság állított ki oklevelet 1508-ban, Szent Péter székfoglalása – február 22-e – előtti vasárnapon, vagyis 1508. február 20-án. Meglepő, hogy a dél-alföldi tárgyú zálogba adásról ennyire távol, a felvidéki Garamszentbenedeken adtak ki oklevelet.
Az eredeti kézirat hollétéről nincs tudomásom, de az átirata ránk maradt. Haraszti Gergely másik fia, Ferenc kérésére ugyanis II. Lajos király arra utasította a garamszentbenedeki apátot, hogy készítsenek másolatot az oklevélről. Ez a másolat fennmaradt a Szlovák Nemzeti Levéltár őrizetében: 1519-ben, Szent Egyed ünnepén, vagyis szeptember 1-jén keltezték. Ennek fényképmásolata megvan Budapesten, az Országos Levéltárban, és interneten is megtekinthető (DF 261323.). Ábránfy János nyilván a saját birtokrészeit adta zálogba, a rokonaiét nem.
Miért volt szüksége Ábránfy Jánosnak ilyen nagy összegre – 8000 aranyforintra –, hogy számos birtokrészét zálogba adta? És miért ennyire távol, a Felvidéken adtak ki oklevelet erről az üzletről? Az oklevéladó szorongató szükséghelyzetre hivatkozik. Ábránfy János nevét azonban 1511-ben megtaláljuk a krakkói egyetem magyar tanulóinak jegyzékében. Így életszerű Karácsonyi János feltételezése: a Békés megyei birtokosnak külföldi tanulmányai végzéséhez volt szüksége pénzre. Ábránfy János 1520-ban már gyulai plébános volt: plébánosként írt levelet Brandenburgi Györgynek, Gyula földesurának. Később nagyváradi olvasókanonokként, 1533-ban pedig váradi őrkanonokként szerepel a forrásokban. Az Ábránfy-családnak János volt az egyetlen – eddig ismert – tagja, aki katolikus pap lett. Ábránfy Jánost egyébként már krakkói tanulmánya során archidiaconus-ként, vagyis főesperesként említik. Karácsonyi János szerint talán csak később írták neve mellé ezt a tisztséget az egyetemi könyvbe. A Krakkóban tanuló magyar diákok jegyzékét kiadó Schrauf Károly is megjegyezte, hogy az archidiaconus bejegyzés „más kéztől” származik.
A számos birtokrész elzálogosítása aggodalmat keltett János rokonai körében. 1514-ben Endrődi Harangi Lénárt az Ábránfy-család egyes tagjai nevében tiltakozást jelentett be a budai káptalan előtt az ellen, hogy Ábránfy János birtokainak jogát elidegenítse.
Ábránfy János kanonoknak talán a gerlai ferencesek történetéhez is köze volt. Tudjuk, hogy Gerlán apátság állt a középkorban, mely az idők során bizonyára elnéptelenedett. Az 1530-as évek elején azonban rövid időre ferences szerzetesek települtek Gerlára, alkalmasint éppen a régi apátság épületébe. A rend elöljárói Ábránfy István, Békés megyei birtokos kérésére küldtek oda szerzeteseket. Mivel a földesúr rokona, Ábránfy János váradi kanonok volt, így elképzelhető, hogy ő is szerepet játszott a ferencesek Gerlára telepítésében, miként azt Dávid Géza feltételezte.
Dr. Halmágyi Miklós
