A vegetarianizmus fogalma évtizedek óta jelen van Magyarországon, addig a veganizmus az utóbbi években dívik. Gyökerei a vegetarianizmusnak és a veganizmusnak is hasonlóak, ám míg előbbi inkább csupán egy étkezési szokást takar, utóbbi komplett életmódot.
A vegetarianizmus egy táplálkozási gyakorlat, amely először Indiában és tőle függetlenül az ókori görög világban jelent meg. Ennek követői bármilyen állat megölésével elkészített táplálék elfogyasztását elvetik. Vegetáriánus alatt a hétköznapi szóhasználatban az olyan embereket értjük, akik nem esznek húst, ellenben fogyasztanak tojást, tejtermékeket és mézet. A vegetarianizmus általában nem mutat túl a táplálkozási szokásokon, de lehetnek kivételek. A húsmentes étrendnek különböző irányzatai is vannak, mint például az ovo-lakto-vegetáriánus: csak a húst mellőzi, tojást és tejterméket fogyaszt, vagy a lakto-vegetáriánus: sem húst, sem tojást nem fogyaszt, tejterméket viszont igen, emellett az ovo-vegetáriánius: tojást fogyaszt, de tejtermékeket és húsokat nem.
Negyedik típusaként szokták emlegetni még a teljes vegetáriánus vagy növényi étrendet, amelyet sokszor össze is kevernek a veganizmussal. A növényi étrend annyit jelent, hogy az illető nem fogyaszt semmilyen állati eredetű terméket, sem húst, sem halat, sem tojást, sem tejterméket, sőt, a méz és egyéb méhészeti termékek, illetve az állati eredetű összetevők, mint például a tejsavó, a kezein, a zselatin fogyasztása is tiltott. Az elv az élet minden területére kiterjed, nemcsak az étkezésre: az öltözködésre (nem hordanak bőr és selyem anyagból készült ruhákat, cipőket), a kozmetikumokra (nemcsak az alapanyagok tekintetében, hanem az állatkísérleteket is elítélik), sőt, a szabadidős tevékenységre is (egy vegán nem jár például állatkertbe, cirkuszba). Ezt az étrendet általában nem etikai, hanem egészségügyi motivációból választják.
Ha valaki azon gondolkozik, hogy kipróbálja a vegán táplálkozást, előtte fontos, hogy alaposan informálódjon, milyen hatással lehet ez az életére és az egészségére.
