Többek között a másfél évtizede fotografáló mezőkovácsházi Szabó Ákos – vagy ezer esküvő- és tablófényképezés áll mögötte – elmondása szerint két évvel ezelőtt a lelkiismerete megnyugtatása folytán iratkozott be a képzésre. – Ki tudja, még mire lesz jó ez a végzettség? – kérdezett vissza a felnőtt tagozatos hallgató. – Tanulni jó… alapvetően szeretek tanulni másoktól.
(Szabó Ákos fotográfus hallgató és néző beállítja a gallérját – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
A nappali tagozatos, békési születésű Tóth Timi pedig (címképen a monitoron) az evangélikus gimiből érkezett a Kósba. Az eredendően grafikus végzettségű fotós (mert most már papírja is van róla) portfóliójában csodálatosan ötvözte a korábbi tanulmányait a fotográfiával. Mondhatni zsigerből alkalmazta a kompozíciós elveket.
A vizsga első lépcsője az imént említett portfólió könyv megszerkesztése volt, amelybe a lehető legtöbb műfajban (emberábrázolás, portré-, esküvő-, sport-, street-, tárgy-, épület-, éjszakai fotók stb.) készült munkákat gyűjtöttek össze. A maximum 24 képből álló kötet mintegy a képzés levonata volt.
Galéria
– Amíg nem készült el a portfólió, addig a hallgatók nem is írásbelizhettek – mondta Rácz Juhos Andrea osztályfőnök. A jó hónapja zajlott írásbelit a vizsga gyakorlati és szóbeli része követte (kronológiában most tartunk hétfőnél). – Idén emberábrázolás volt a gyakorlati feladat – folytatta. – A diákok tablóképet készítettek egymásról, amit egy A/4-es méretű felületen beszerkesztettek. Képalkotás közben figyelni kellett az egységes háttérre, a kivágásra, az azonos fejméretre, a fény- és árnyékhatásokra.
(Laza Gabi és Imre Gyuri – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Azt követően a portfolió védése következett, ekkor bizonyították be a leendő fotográfusok, hogy nem a szomszéd fényképész bácsi komponálta a kópiákat. A technikai feltételekről meséltek, illetve a mikéntekről és a hogyantokról – azaz a miért éppen az adott témákat választották.
A mutasd a képedet, megmondom ki vagy klisé világéletében megállja a helyét: általában a „befele néző” alkotók a tárgyakban, természetben vagy épp az állatokban találták meg az impulzuskat, míg a kitekintőbbek pedig remek portréfelvételeket készítettek. Azonfelül ismerek olyan hallgatag művészt is, aki, ha a színpadra, mármint a fotózás porondjára lép, megnyílik, mint eső után a kék ég.
***
A vizsgabizottság tagjai: Imre György, Juhos János Jr. és jómagam (hehe) voltak.
